Pontosan egy egész napot gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről. Az egy egész napot úgy értem, hogy miközben felkeltem, kávéztam, autóban ücsörögtem, dolgoztam, főztem, beszélgettem.. többször is eszembe jutott a téma. Nem is feltétlenül tartalmilag, inkább általában. Azaz: szabad-e valakinek a másik kifejezett kérése ellenére elmondania egy titkot azzal a felkiáltással, hogy példát statuálok és bevallom (pláne olyan titkot, amely nem mellesleg a másikkal szemben elkövetett bűn) és ezzel a saját szaros életét menti. És végül arra jutottam, hogy NEM. Bábel-Szücs Szilvi írása.
Amiről beszélek az Vári György irodalomtörténész, újságíró vallomása arról, hogy zaklatta a tanítványait
A saját Facebook oldalán vallott Vári György arról, hogy karrierje kezdetén magyartanárként visszaélt tanítványai bizalmával, volt diákja, akivel erőszakoskodott, egy másikat pedig később, immár nem tanáraként, érzelmileg, szexuálisan kihasznált.
A teljes cikket és a bejegyzését a hvg.hu-n ITT olvashatjátok. Első gondolatom az volt, hogy menjen a …..-ba és most is ezt gondolom. Azért írok erről, mert
tele van vári györgyökkel és a bejegyzését bőszen lájkoló emberekkel a társadalom akik visszaélnek a gyerekeink bizalmával.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány az egyik (mellettük ott van a Yelon is) olyan fórum, ahol az áldozatok név nélkül megoszthatják a történeteiket és még segítséget is kapnak. Ők azok, akik a leginkább érzik és értik ennek az ügynek a lényegét. És ők azok, akik a „kedvenc témámat” a bocsánatkérést gyönyörűen elmagyarázzák.
Most megosztjuk veletek „vágatlanul„, hogy mit gondolnak Vári György tettéről.
„Az elmúlt nap nagy nyilvánosságot kapott egy felnőtt férfi narratívája az életének egy időszakáról, kevés valódi figyelemmel arra, hogy ebben az időszakban nem egy lakatlan szigeten élt, hanem egy közösségben, ahol a szerepe folytán hatalmi pozícióban volt gyerekekkel.
Tettei hosszan tartó hatással voltak olyan gyerekekre, akik vele függő viszonyban voltak, ő ezzel a felelősséggel visszaélt, erkölcsi és jogi szempontból is bűnt követett el.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány nevében szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat és együttérzésünket minden olyan gyermek és felnőtt iránt, akik az életük során bármikor szexuális abúzus áldozataivá váltak.
Amikor egy ilyen történet az áldozatok akarata ellenére közbeszéd tárgyává válik, az nemcsak a konkrét történetben szereplőknek lehet retraumatizáló és gyötrelmes, hanem azoknak is, akik nem ebben a történetben, hanem más helyzetben éltek át hasonlót.
A bocsánatkérés fontos és segítheti az áldozatokat a feldolgozásban, ha az személyesen az érintetteknek szól és annak formája és módja nem okoz újabb sebeket.
Enélkül a bocsánatkérés lehet bármilyen hosszú és részletes, mégsem szolgálja a jóvátételt.
Megvonni a jogot az áldozattól, hogy maga dönthessen arról, hogy ki, mikor és milyen mértékben ismerheti meg a történetét és alkothat véleményt akár pro vagy kontra, helyette dönteni arról, hogy az ő története hogyan járuljon hozzá egy, amúgy rendkívül fontos diskurzushoz vagy az elkövető személyes fejlődéséhez – ez szintén a hatalommal való visszaélés és az abúzus egy formája.
Amikor egy ilyen történetről beszélünk fontos, hogy tiszteletben tartsuk az áldozatok jogát az integritásukhoz és különös figyelemmel legyünk arra, hogy az erről való kommunikáció érzékenyen érinthet sokakat, a kontrollvesztés újraélésével retraumatizáló lehet.
Ez közszereplőként, újságíróként, szakemberként, magánemberként egyaránt felelősségünk. A szexuális bántalmazásról folyó rendkívül fontos társadalmi vita hasznosulásához fontos lenne, hogy képesek legyünk az áldozatok integritásának tiszteletben tartására, együttérzésre és szolidaritásra.
A 116 111 Lelkisegély-vonalon minden gyerek és 24 éven aluli fiatal szabadon dönthet arról, hogy a személyes történetéből mennyit és hogyan oszt meg velünk, és mi ezt tiszteletben tartjuk. Az, aki elmúlt 24 éves, és szeretné megosztani a történetét, a NANE segélyvonalát a 06-80-505-101 számon érheti el.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!