Én bármikor feladnám, kihagynám, elfelejteném az Anyák napját. Ahogy a nőnapot és a Valentint meg a Gyereknapot. A munka ünnepe az maradhat. Szücs Szilvi írása.
Egyszerűen azért, mert ha nincs a 365 napból jó sok nap ami anya, nő, szerelem és gyerek nap, akkor megette a fene az egészet. És ez most nem egy keserű írás. Pont ellenkezőleg.
Mikor realizáltam magamban ezt a hamis megfelelni vágyást?
Amikor az egyik gyermekem az óvodában nem nekem adta az egy szem cserepes virágot, hanem a nagymamának, aki soha nem járt azelőtt az oviban és egyéb szempontból sem az a nagybetűs nagyi. Annyira megörült neki amikor meglátta, hogy gyorsan átadta neki, amit eredetileg nekem szánt. Én akkor nagyon “mérges” lettem rá. Hogy én vagyok vele mindig, én vagyok az anyukája és akkor virág nélkül távozom? Ott, mindenki szeme láttára? Hát milyen Anyák napja ez?!
Aztán rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy kinek adja. Nem az Anyák napja számít, hanem az anya.
Mert ezt nem tudjuk erőszakkal befolyásolni.
Mert a kihagyott kapcsolódásokat nem lehet visszacsinálni.
Mert ha nem vagy ott vele, akkor nem képzel oda, mintha ott lennél. Vagyis odaképzeli: a hiányodat.
Ebben a témában képzelegni csak egy felnőtt tud. De azt is csak egy ideig.
Mert ha a napok többségében nem vagy jó fej, akkor cseszheted az anyák napi virágcsokrodat.
Ha csak az Anyák napján ölel, virágoz, kedveskedik, akkor tényleg megette a fene. És igen, tudom, hogy ez az írás sok mostani kamasznak inkább majd felnőtt korban lesz aktuális vagy éppen, most, amikor anyaként olvasod a saját anyukáddal kapcsolatban.
A hétköznapi Anyák napja
A mindennapokban van lehetőséged, hogy “bebizonyítsd” elsősorban magadnak, hogy mindent megteszel ami tőled telik. Ami őszinte, ami vállalható, amiben te is jól érzed magad. Nem amit a barátnőd tesz meg a saját gyerekéért, nem amit a filmekben látsz és nem, amit a Facebook-on a csodálatos anya a gyermekével fotókon.
Az egyes életszakaszokban, ahogy együtt változik a kapcsolatunk a kamasszal, mindig alakítani kell egy picit a megszokott, jól bevált, eddig működő dolgokon.
Egy 10 évessel más az illeszkedés, mint egy 16 évessel és ebben a változásban mindketten alakultok.
Számomra a hétköznapi Anyák napja ezekben a pillanatokban van. Amikor azt veszem észre magamon, hogy megértettem őt, őket és tudok úgy „alakulni”, hogy az mindannyiunk örömére, tanulására, tapasztalására szolgáljon. Nincsenek kőbe vésett igazságok és szabályok. A „családi rendszer” időről-időre alakul, picit változik, majd visszatér, majd újra más formát ölt.
Óriási élmény felülni erre a hullámra, önvizsgálatot tartani és élvezni a kamasz éveket.
Félre ne érts, ha Anyák napján megvirágoz, azt szívből teszi, de magaddal szemben ne elégedj meg egy nappal, hanem küzdj a többi háromszázhatvannégyért. (Szökőévben kettővel kevesebb.)
Akkor lesz mindennap Anyák napja.
Fotó:www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!