A mi világunk, ha úgy tetszik

A minap megkérdezte tőlünk valaki, hogy mennyire bírjuk, mi anyaparások ezt a megosztó világot, pláne anya és kamasz témában.Gondolkodtam, hogy milyen is a „mi világunk”. Szücs Szilvi írása.

A mi világunk, az Anyapara világ, ha úgy tetszik

Én abban a világban szeretnék élni,

• ahol mindegy, hogy hova jár a gyerek suliba,
• ahol mindegy, hogy milyen tanuló,
• ahol mindegy, hogy hol laktok,
• ahol mindegy, hogy elváltatok vagy nem,
• ahol mindegy, hogy éppen sz@r kedved van, van jó,
• ahol mindegy, hogy mit főztél aznap.

Mindegy, mert mindig változásban van körülöttünk a világ, az élet, látjuk, hogy ez egy örökös körforgás és ezt meg is értettük, mi több elfogadtuk. Mégsem hisszük, hogy minden rajtunk múlik és ha másnak sikerül, de nekünk éppen nem, akkor távolabbról is ránézünk a folyamatra és megkeressük ami a mi kompetenciánk és azzal megyünk tovább.

Viszont nem mindegy, hogy mit gondolsz magadról és

• nem mindegy, hogyan kommunikálsz az emberekkel akikkel együtt élsz,
• nem mindegy, hogy őszinte vagy, vagy nem,
• nem mindegy, hogy ismered magad (valamennyire legalább), vagy sem,
• nem mindegy, hogy mersz, vagy sem,
• nem mindegy, hogy hiszel valamiben, vagy sem,
• nem mindegy, hogy megöleled őt vagy sem,
• nem mindegy, hogy megérted – e, vagy sem,
• nem mindegy, hogy akarod-e, vagy sem,
• nem mindegy, hogy feladod-e, vagy sem,
• nem mindegy, hogy megpróbálod szeretni magad, vagy sem,

hogy nem vagy mindenható, nem vagy bármire használható, nem vagy senki szolgája és az sem mindegy, hogy tudsz – e nemet mondani. No, meg: tudsz – e szeretni?

A mi életünk

Az évek során arra is rájöttünk (ez egy ilyen újrakezdő folyamat), hogy nem csak anyák vagyunk, hanem nők is.

Emiatt az sem mindegy, hogy mire tartod magad,

• akarsz -e foglalkozni az örökölt sorsoddal, vagy nem,
• akarsz -e találni magadnak egy új nyelvet, ha a régit nem érted vagy nem beszéled, vagy sem,
• akarsz – e fiatalon megöregedni, vagy sem,
• akarsz – e számon kérni másokat a saját gondolataid helyett, vagy sem,
• akarsz – e mindig emlékezni, vagy a jelenben élni, vagy sem.

Anyán és nők. Nők és anyák. A sorrend mindig változik. Olyan emberek,

akik csinálnák, tennék, kitalálnák, megvalósítanák, elhagynák és visszaszereznék, megszeretnék és bátran elköszönnének. Akik szeretnék, ha szeretnének, akik újra élveznék, akik megráznák magukat és újra tetszenének, akik elcsábítanának és belefeledkeznének.

Valami ilyesmit válaszoltam neki, mindegy is kinek.