A „nincsidőm-mítosz” igenis létezik

Ha nekem valaki azt mondaná, hogy hazudok, hogy „nem volt rá időm” valószínűleg baromira pipás lennék. De azért enyhítsünk rajta rögtön a legelején, tegyük hozzá, hogy „legtöbbször”. Mert józan ésszel simán belátható, egy nap áll 24 órából, azok 60 darab percből és így tovább, szóval matematikai és fizikai képtelenség végtelen számú dolgot belesűríteni egy napba. Kemenes Andrea Sophie írása.

Tehát van, amikor a nincs időm kijelentés igaz. Viszont a „nincsidőm-mítosz” igenis létezik.

Amikor neked mondják

A legkönnyebb, ha fogadó oldalról közelítjük meg. Csak gondolj bele, mikor legutóbb vártál valakitől valamit, kollégától egy anyagot, megbízótól pénzt, valakitől számlát, vagy egyszerűen megkérted a páros feledet, hogy hozzon hazafelé a munkából egy fagyit. És ha ezekben a helyzetekben azt a választ kapod:

• „Bocs, nem volt időm rá…” Nos. Akkor hogy érzed magad?
• Egyszerű. Pocsékul.
• Volt hat, nyóc,tizenkét dolog amit aznap megcsináltál.
• Hat, nyóc, tizenkét dolog amire volt időd.
• Hat, nyóc, tizenkét dolog, ami FONTOSABB volt, mint amit én kértem.

(Rutinosabb házastársak ilyenkor húzzák a cipőt, és hoznak mégis fagyit.)

Amikor magadnak mondod

Ha megvan az érzés, ne hessegessük el még, de váltsunk perspektívát, és gondoljunk azokra a dolgokra, amikre magunknak mondunk hasonló kifogásokat. Mindenkinek van valami, de mondjuk felhozhatjuk az edzést, mint viszonylag népszerű példát; vagy ismerőst, barátot, akit rég nem láttunk.

Hazaesem, be kell rakni a mosást, meg kell csinálni a vacsit, megy a sorozatom, nem érek le a terembe.

A nagyiknak is gyakran elhangzik egy-egy vasárnapi rántotthús fölött, hogy „annyira elfoglalt voltam a héten, nem volt időm telefonálni.” Arról az angol (vagy más) tanfolyamról nem is beszélve, ahová már másfél éve iratkozol befelé.

Szóval, ha megvan egy ilyen saját konkrét példánk, vegyünk egy kedves NLP-s eszközt. (Neuro-lingvisztikus programozás, kedvelt és népszerű kommunikációs irányzat, szabad és játékos eszközgyűjtemény, a szerző bevallott kedvence.) És hogy ne essünk szét a folyamatban, csak egy apró eszközét vegyük most kölcsön.

Magasabb célok

Az NLP úgy tartja, hogy minden cselekedet, viselkedés, tevékenység valahová tart. Valami, amihez el szeretnénk érni azáltal, hogy úgy viselkedünk vagy cselekszünk.

Hogy mindennek van egy magasabb célja.

A teendőnk tehát egyszerű. Keressük meg az adott halogatott tevékenység magasabb célját. Ez, emberenként változó, de természetesen vannak átfedések. Az edzés magasabb célja lehet az egészség. A fittség. A jó külső. A minőségi én-idő. A fejlődés.

A nagyi telefonhívásé lehet a család. Az emberi kapcsolatok. A szeretet.

A tanfolyamnak az önművelés, a tudás, de a jobb meló is.

Keresd csak meg mi az a magasabb cél, amit neked magadnak jelent!

És ha megvan, gyengéden és óvatosan helyezzük bele ebbe az egyszerű mondatba.

Jelenleg, számomra a ____________________ nem prioritás / nem elsődleges fontosságú.

Nézzük csak a példákat. Jelenleg, számomra az egészség nem prioritás. Igaz-e ez?

Simán lehet igaz! Például elhangozhat egy húszéves egyetemista szájából a tetszőleges fesztiválfon – ott a haverok, buli, tombolás és a szerelem ezerszer fontosabb, mint a négyütemű fekvőtámasz, vagy a megfelelő vitaminpótlás.

És mi van akkor, ha kimondjuk a mondatot, és rájövünk, hogy hamis?

Jelenleg, számomra az emberi kapcsolatok nem elsődleges fontosságúak. Hogy mi van? Tessék? Hogy a viharba ne lenne fontos?! Hisz ezért élek, ez tölt fel üzemanyaggal, ettől érdemes élni.

Szép nagy tantuszok szoktak potyogni, ha engedjük így kibontódni a mindennapi „nincsidőm” mítoszainkat.

Mert erre a kérdésre, kijelentésre két jó válasz létezik.

Ha megmértük lelkünk érzékeny belső mérlegén, és a kijelentés IGAZ, akkor szabad nekünk azt a minimális bűntudatot is felszámolni, ami esetleg ott ólálkodik bennünk a halogatásunk miatt. (Hozzáteszem, nagyon sokszor mások elvárásai miatt, amik -nocsak- pont ütköznek a saját belső igényeinkkel.) Megszámolhatjuk és számot vethetünk a dolgokkal, amik jóval fontosabbak nekünk. Ez azért is jó, mert néven nevezzük őket.

Ha pedig HAMIS… ha átérezzük azt, hogy ez tulajdonképpen valóban mennyit is jelent… nos, akkor van egy jó hírem. Az ember hihetetlenül kreatív állatfajta,

ha arról van szó, hogy időt találjon arra, amiről tudván tudja, hogy mennyire fontos.

Csináld meg! Merd megkérdezni magad! Tudatosítsd a fontossági sorrendedet. És emlékezz, az a jó válasz, amit adsz, mert az a tiéd ezer százalékig.

Fotó:pexels.com