A pólósbotrány helyes kezelése

Egy hete – ki – ki a vérmérséklete és intelligenciája szerint – követhetjük a „pólósbotrányként” elhíresült esetet, amikor is két vizilabdázót azzal vádolnak, hogy egy 11 éves kislányt szexuálisan bántalmaztak. ITT olvashatjátok részletesebben a történetet. Azt a történetet, amely elsősorban egy kiskorúról szól. Azt a történetet, amelyet a magyar média felkapott, megjelentetett, kommentál, kibeszél, indulatokat ébreszt. Ez a hozzáállás a kislány számára hosszútávon teljes mértékben káros. A Hintalovon Alapítvány, amelyet ilyen ügyekben idézni szoktunk ezen az állásponton van és az Anyapara is teljes szerkesztőségével.

„Az egyre komolyabb sajtónyilvánosságra tekintettel szeretnénk veletek néhány kérést megosztani ezzel az esettel kapcsolatban:
1. Azokban a szexuális erőszak ügyekben, amikben az alapítvány képviseli a gyereket, mi sosem fordulunk a nyilvánossághoz, mert a gyerek hosszú távú érdekeivel ez ellentétes.

Az „internet nem felejt” és az amit és ahogyan a gyerek (aztán majd később a felnőtt gyerek) olvas majd, nem fogják megkönnyíteni számára, hogy ezzel a történettel együtt éljen.

Kérjük, hogy ha véleményt nyilvánítotok az ügyben, az soha ne a gyereket minősítse.

2. Ezzel kapcsolatos a második kérés. A nyomozás folyamatban van, és nagyon rossz irány, ha „hitvitába” bonyolódunk, és azt kezdjük el latolgatni, hogy kinek hiszünk, a gyereknek vagy a felnőtteknek. Borzasztóan félreviszi az egész ügyet ez a megközelítés. A történtek feltárása a rendőrség dolga, nekünk nem kell egy általunk nem ismert ember szavahihetőségét semmilyen módon sem megítélni.

OLVASTAD MÁR? Bezzeg régen nem volt ennyi problémás gyerek!

3. A személyesség és személyeskedés helyett tehát inkább a rendszerrel foglalkozzatok, ha tehetitek, és itt igenis sokat tehettek!

Nézzétek meg, hogy a gyereketek iskolájában, sportklubjában, szakkörében, stb. vannak-e Gyerekvédelmi Irányelvek.
Legyetek tisztában azzal, hogy kinek és hova lehet jelezni, ha meg nem engedhető dolog történt.