A hűtő az egyik legnépszerűbb találkozási hely a lakásban. Ha régóta nem láttad a kamaszod- mert napok óta a szobájában ül és távoktatáson tanul-, és hiányzik, állj a hűtő mellé (ha biztosra akarsz menni, és szeretnéd, hogy észre is vegyen, tarts a kezedben egy tálca sütit). Meglásd, nem kell sokáig várnod, és arra oldalog. Mint éhes, portyázó hiénakölyök, szimatolva érkezik a helyszínre. Ha jót akarsz, tarts a hűtőben ételt. Bármilyet. Jé Viki írása.
Mert a kamaszt folyamatos és csillapíthatatlan éhség gyötri.
Mindenhogy szeret enni, de legjobban fekve, az ágyában. Lássunk néhány jellemző mozzanatot, ami arany kis Bendőcskénkre (legalábbis az én fiamra) igaz lehet:
Gurmé
A kamasz igazi ínyenc. Gondolnánk ezt jogosan, amikor sonkás sajt krémet ken az almájára. Vagy amikor két ropit használ evőpálcikának a tésztához. De az az igazság, hogy a kamasz válogatás nélkül– mint egy óriási sáska – felfal mindent, ami az útjába kerül és étel, de az se baj, ha nem az.
Egyszer majdnem megette az öccsét is, mert az sokáig nem mozdult, és állítólag úgy ült, mint egy sült csirke.
A kamasz a hasánál nem szeret jobban semmit (esetleg az egóját), még a kedvenc macskáját sem. Idézem: „Egy zombi apokalipszis kitörésekor kénytelenek lennénk megenni Menyuskát… nézd, milyen kívánatosan húsos a kis combikája!” A kamasz szeret kísérletezni az ízekkel. Aztán nagyon hamar megtanulja, hogy a „kevesebb néha több”, és hogy az oregánóból csipetnyi is elég, valamint, hogy
egy nagyobb falat bogyiszlói tényleg kirántja az agyad, ha nem vigyázol.
A kamasz hálás közönség
Imádja a főztömet. A szokásos „mit főzzek?” kérdésemre, általában az a válasz, hogy
„Mindegy. Csak sokat.” És itt a „sok”, tényleg rengeteg.
A kamasz ételeinek porciózásánál leggyakrabban használt mértékegység: akó, vájdling, zsák, szekér, hordó. Mivel panaszkodott, hogy nincs egy normális méretű kanál se a világon, ezért a nagyanyja megengedi, hogy náluk valami hatalmas szósz-meregető kanállal lapátolja magába a levest. Rengeteget képes enni, és még annál is többet. (És a legutálatosabb tulajdonsága, hogy mindeközben egyetlen fölösleges deka sincs rajta!)
Zugevő
Amikor éjjel furcsa zajra ébredsz, először a nyestekre gondolsz a padláson. Amikor megállapítod, hogy a nyestbukfencnél szaftosabb a zörej, és kiosonsz a konyhába, láthatod, amint a kamasz a nyitott hűtőszekrényben matat. És önt, tölt, töm dolgokat a fejébe. Ilyenkor nem menekül egyetlen falat maradék sült hús se, de simán megcsinálja, hogy egy csipet spagettit beletunkol a szószba, és kiszippantja azt az ujjai közül.
A mellkasára és a homlokára csapódott tésztát laza mozdulattal söpri a földre, illetve a lábfejére.
A levesbe és a tejes dobozba beleiszik, a lekvárokba felvágott szeleteket tunkolgat, és a vajat akár üresen is elnyalja. A leveskockát megrágja. Akár egy hatalmasra nőtt egérke. Valaki egyébként megmagyarázhatná azt a számomra felfoghatatlan jelenséget (mert amikor felkérdezem, akkor ő válaszként a vállát vonogatja, és zavaros tekintettel röhögcsél), hogy
vajon miért teszi vissza a kifosztott dobozokat, üresre nyalt üvegeket, zacskókat a hűtőbe?!
Vigyáz a vonalaidra
Nehezen megy a diéta? Nem bírod megállni, hogy ne falj fel mindent a tányérodról? Tarts otthon egy kamaszt! Hidd el, amint az első falatot a szádhoz emeled, ő ott terem, és éhes kiskutya tekintettel falatért pitiz, ha kell, egyik lábáról a másikra toporog, és nyüszög is hozzá, hogy még cukibb legyen. Aztán kér még egy kóstolót. És még egyet. Tudományosan megállapított tény:
a te tányérodon valahogy minden étel finomabb!
Élményevő
Az én kamaszom imádja az ízeket. Az édeset, az erőset és a savanyút. Ha mindhármat együtt érezheti, az a legjobb. Anyai szívem akkor mondjuk tényleg repes, amikor elé teszem a (vájdling) tányér ételt, belekóstol, és kitágult pupillákkal elégedetten felhörren: „Mmmmm, ízlelőbimbóim násztáncot járnak!”
Igazi sztárséf
Az a jó a kamaszban, hogy már kényelmesen feléri a tűzhelyt. Tehát nyugodt lelkiismerettel nyafoghatod azt néha, hogy „Óóó, most dőltem le olvasni, én ugyan fel nem kelek innen, csinálj magadnak vacsorát!”. Nagyon fontos, hogy gyorsan szólj utána: „…és nekem is, légyszi!”
És a kamasz főzni kezd. Alkot. Művészkedik. És szereti csinálni!
A kamasz szeret felfedezni, kihívásokkal szembe nézni, és a konyha egy számára teljesen idegen terület. Ismerkedik a világával, és zseniális felfedezéseket tesz: „Ajjmár, a brokkoli olyan, mint a gekkó! Vízlepergetős.” Egyébként a zöldborsós-szalonnás-oregánós rántottája tényleg verhetetlen!
Végezetül pedig a kedvenc párbeszédem a múltból, amikor még a derekamig se ért Bendőcském:
– „Köszönöm a vacsoját!”
– „Egészségedre váljék!”
– (gyanakodva sandít rám, majd kioktatóan visszaszól): „…én nem vagyok Váljék… vaaagy… mit
mondtál?”
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!