Ismertem egy asszonyt, aki hetven éves kora körül azt képzelte és verbalizálta a környezetében (családjában), hogy ő mi mindent élt meg közösen a gyerekével és azok gyerekeivel, azaz az unokáival. Ez olyan, ismeritek: az idő mindent megszépít és kiszínez. Ezért cserébe az ő közérzete milyen jó, a lelkiismerete meg egyenesen csudajó! Miközben minden épeszű ember a családban tudta, hogy ezek a történetek- közös élmények- viszonylag messze álltak a valóságtól. Szücs Szilvi írása.
Fiktív múlt
Fiktív múltat összeeszkábálva élte életét, amin a hallgatóközönség legyintve nevetett, hiszen pontosan tudta, hogy minden szava hazugság, de hát a kor teszi, hát persze!. Azért nem volt ez annyira egyszerű, hiszen ott voltak a gyerekek akiknek nem lehetett azt mondani, hogy nem igaz amit mond…
Ekkor még simán elmegy az a szöveg, hogy amikor kicsik voltatok mennyi mindent csináltunk együtt, de kamaszkorban azért már kapizsgálják, hogy itt valami hibádzik, hiszen semmilyen közös élmény nem jut eszükbe azokból a „szép emlékekből”.
Ilyen történetet nem egy embertől hallok, nem egy filmben látok (legutóbb az Ifjúság c. film), nem egy könyvben olvasok (Franzen: Szabadság).
Ilyen történet jut eszébe az embernek, amikor az önismereti útján elő kell bányásznia a szüleivel töltött közös idő jó pillanatait….
Az anyaparán olvasható írások nagyrészt arról szólnak, hogy szülőként mik azok a lényeges pontok, ahol kicsúszhat a talaj a lábunk alól. Csak ne te legyél a következő öreg korára valótlanságokat mesélő főszereplő, akitől menekül a család. Amikor tolod magam előtt az éveket és hirtelen ott állsz majd kuncsorogva egy kis őszinte szeretetért a gyerekeid előtt,
akik hallgatják a meg nem történt életüket. És legyintve nevetnek, hogy ezt meg honnan veszed…
Csak ne te legyél az…
Csak ne te legyél az, aki egy gyerek- felnőtt vitát hallva, nem a gyereknek ad elsőre igazat, mert mit szól hozzá a felnőtt.
Csak ne te legyél az, aki beléjük folytja a szót és csak a sajátját akarja meghallani.
Csak ne te legyél az, aki az elvárásaival fekszik és kel.
Csak ne te legyél az, aki öreg korára egy manipulátor, egy érzelmi koldus, akinek a háténeztmegmondtam már az elején, miért nem hallgattál rám fiam kezdetű mondatok hagyják el a száját.
Csak ne te legyél az, aki azt teszi a kamasz gyereke vállára, hogy ő soha nem lesz kompetens a saját életét tekintve.
Csak ne te legyél az, aki állandóan megsértődik.
Csak ne te legyél az, akinek nincs élete az anyaságán kívül.
Csak ne te legyél az, aki szeretetet színlelve állandóan számon kér, megmond, kioktat, lebasz.
Csak ne te legyél az, aki nem szívből él…
Jó fej. Az viszont legyél.
A mediáció olyan témákra is kiváló, amikor nem tudod elmondani a saját szüleidnek, hogy mit szeretnél tőlük kérni a mindennapokban. Hogyan tudnád gördülékenyebbé tenni a kommunikációt velük. Gyere beszélgetni! mediator@anyapara.hu
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!