Az előre meg nem írt történet

Az elmúlt években hányszor hallottátok, olvastátok, hogy változtass, kezdd újra és ehhez hasonló, így önmagában teljesen használhatatlan tanácsokat? Ezután szokott jönni az, hogy meglátsz egy hírt valakiről, aki valami fantasztikusat változtatott és a boldogtalan emberből, boldog lett.

Az előre meg nem írt történet

Mi van azokkal a nőkkel, akik nem készülnek óriási sikerre, nem ír róluk egyik internetes portál sem? Viszont az eddigi életükhöz képest, egyáltalán nem látványos módon, de változtattak. Ezek azok a történetek, amelyeket magunkénak érezhetünk, amelyeket átélhetünk, amelyek annyira emberiek és életszagúak, hogy el is hisszük:

ezek pont így történtek ahogy leírták, elmesélték nekünk.

A 2018 februárjában életre hívott Richter Főnix Közösség egyik célja, hogy a programban bemutatott bátor nők másokat is inspiráljanak.Az idei évben olyan tabudöntögető filmeket ismerhettek meg, melyek az egyéni sorstörténetek feldolgozása mellett valós társadalmi problémákra is rávilágítanak.

Isik Réka gyerekkori traumája – az anyjához fűződő viszonya és a nagyapja brutalitása -határozta meg egész gyermekkorát, majd fiatal felnőtt életét. Édesanyja többször is megpróbált öngyilkos lenni. Az események a családban mindenki számára ismertek voltak, mégsem volt meg az erő ahhoz, hogy segítségért forduljanak.

A filmet többször is megnéztem és két gondolat maradt velem: az egyik amikor Réka arra a kérdésre, hogy mi történt veled gyermekkorodban, ami ennyire meghatározta a felnőtt életedet azt válaszolja, hogy

én úgy érzem, hogy a legnagyobb tragédiám az, hogy hiányzott a biztonság. A biztonság, ami egyenlő a szeretettel.

A másik ilyen katarzis számomra az a tény, hogy az édesanyja (már nagymamaként) vállalta a történetét, ami egyben azt is jelenti, hogy

felelősséget is vállalta azért, ami Rékával történt gyermekkorában. Ez a momentum nagyon ritkán fordul elő hasonló (ennél akár kevésbé drámaibb) helyzetekben.

Ennek a történetnek nagyon sok pontja van, amelyet külön-külön is érdemes elemezni. A gyermekként átélt bizonytalanság érzése, az édesanya öngyilkossági kísérletei, a közösség támogatásának hiánya, az örökölt sors és az örökölt trauma feldolgozása.

Réka története a bizonyíték, hogy az akaraterő és a szorgalom transzgenerációs traumák feloldására is képes.

Bebizonyította, hogy ha hiszünk magunkban, és nem félünk az út során felszakadó sebektől, bízunk a gyógyulásban, a feloldozásban, a megbocsátásban – nem kell tovább örökíteni fájdalmunkat.

Isik Rékával holnap láthattok egy élő beszélgetést, amelynek Facebook eseményét ITT találhatjátok. Illetve az Anyaparán is beszélgetek majd vele májusban a ti kérdéseitek alapján.