A mesék gyerekkoromban a menedéket, a privát életet adták, anyaként pedig a soha véget nem érő, de annál emlékezetesebb estéket. Nálunk a családban volt saját mese is, ami kitalált személyekből és helyzetekből állt, persze a mindennapokból merítve és volt hagyományos, „felolvasós” mese is. És persze volt az éneklés is, mindkét fiúnak volt egy-egy „saját” éneke, amit minden este elénekeltem. Sosem felejtem, amikor már a nagyobbik jóval nagyobb volt (mindegy, hogy a korkülönbség nem változott) és neki már nem énekeltem, akkor is tudom, hogy hallgatta az emeletes ágy felső ágyán. Szücs Szilvi írása.
Mesét írni különleges élmény
Malaczkó Katalinnak három gyermeke van, akik közül a középső Réka 14 éves és még mindig fontos szerepet játszik az életében a mese. Leginkább azért, mert írt egyet, amivel megnyerte a saját korcsoportjában a TETT-meseíró pályázatát. Őt kérdeztem arról, hogy hogy kerül náluk a „mese az asztalra”.
Nálunk nagyon fontos volt mindig a mese. Könyvtárszakon végeztem az ELTE-n. A tanáraimtól mindig azt hallottuk, hogy olvasni kell és én már akkor elhatároztam, hogy ha majd lesznek gyerekeim, akkor nálunk ez nagyon központi téma lesz.
Tudatosan döntöttem így.
Már egész csecsemő kortól kezdve folyamatosan meséket olvastam nekik. Az emberről, az emberi testről, az állatokról, a természetről. Három lányom van, a legkisebbnek, aki 8 éves, még mindig mesélek…
Réka most 14 éves és sokat olvas, már alsós korától kezdve. Mindig volt jutalom: aki elolvasott egy könyvet, kapott egy csokit, de ma már nincs ilyen ajándék és mégis olvasnak!
„Anya jól hangsúlyoz”-mondja a legkisebb gyerekem, tehát ezek szerint ez is számít.
Olvasáspedagógia, olvasáspszichológia az életem része. A szókincshez, az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez alapvető az olvasás, ami a mesékkel kezdődik mindenki életében.
Azt tapasztalom, hogy sok szülő úgy gondolja, hogy mese, mese, tehát mindegy, hogy olvas vagy nézi. Ez probléma, mert óriási különbség van az olvasott, hallgatott vagy nézett mese között.
Osztályfőnök
Rékának az osztályfőnöke a magyartanára, aki egy elképesztően lelkes és motivált pedagógus, nemsokára nyugdíjba megy, de addig is minden energiáját a diákokba teszi. Ő látta meg tavaly a pályázati kiírást.
Réka régebben is írt, de inkább verseket. Belelkesedett, de amikor megnézte a kiírást, hogy itt természettudományos mesékkel lehet pályázni, egy picit megijedt.
Réka
Aztán elkezdett írni és elmondása szerint nem bánta meg. Első helyezett lett a korcsoportjában. Réka meséjét ITTolvashatjátok.
Annyira jó élmény volt Rékának, amit el is mondott az osztályban, hogy idén az új évadban az osztálytársak is többen jelentkeztek.
Réka eddig szavalóversenyeken indult és színitanodába járt, ahol többször is fel kellett lépnie, de az írás, a meseírás az új terep volt számára.
Azt látom, hogy a teremtés, a létrehozás, az alkotás abszolút az ő világa és ennek én nagyon örülök.
Jó érzés nagyon ezt megtapasztalni. Sokáig azt hitték még a zsűritagok is, hogy amit Réka írt az egy valós mese, a saját történetét írta meg. Aztán kiderült az igazság, hogy neki nem váltak el a szülei, családi hangos viták sincsenek, szorongani persze szokott, mint a kamaszok többsége, de ennél több közös nincs benne és a főhősben.
Az volt a kihívás számára, hogy hogyan tud egy 14 éves kamasz belehelyezkedni egy másik ember életébe, érzéseibe. Ezáltal ő is az alkotás által egy személyiség fejlődésen ment keresztül.
A pályázatról (amire november 22-ig lehet jelentkezni), a mese és természettudomány kapcsolatáról hétfő délután beszélgetek Prof. Dr. Szántay Csabával a TETT mesepályázat zsűritagjával, aki egy igazán különleges ember, hiszen a kémia mellett a mesék nagy rajongója. Az eseményt ITT találjátok.
Oszd meg a véleményed velünk!