Az éveket nem lehet visszatekerni, de a változásban van segítség!

Végre beszélünk róla. Végre beszélünk magunkról nemcsak 40 éves korig. Annyira felszabadító, hogy végre vannak elkötelezett aktivisták és szakemberek, akik mernek beszélni a változó korról, a menopauzáról, az 50 éves nőkről úgy általában. A FEME rendezvénye a Menopauza Világnapján Szegeden egyszerre volt felszabadító, informatív és életreszóló.

Bár még mindig sokan tabuként kezelik ezt a női életszakaszt, a teltházas eseményünk is jól mutatta, hogy mind a változókor előtt állók, mind a menopauza időszakában élők igénylik, hogy hiteles és naprakész válaszokat kapjanak a kérdéseikre. Rangos Katalin, a FEME alapító tagja moderálása mellett Dr. Katona Renáta, szülész-nőgyógyász és Iványi Orsolya menopauza aktivista, a Mindent a változókorról könyv írója, a Magyar Menopauza Társaság tagja beszélgettek erről a sokat vitatott témáról. Mint már a rendezvény elején kiderült, a hallgatóság zöme a perimenopauza szakaszában van jelenleg, és azért jöttek az eseményre, hogy valóban releváns információt hallhassanak az eljövendő változásokról.

A változás kapujában – honnan ismerhetjük fel az első tüneteket?

Elsőként Iványi Orsi mesélt arról, hogyan találta meg új célját, vagyis, hogy menopauza aktivista legyen:

„44 évesen fogalmam nem volt arról, hogy mi is a menopauza, és ezt elég kellemetlenül éltem meg, mert jól informált nőnek gondoltam magam, és kiderült, hogy nem voltam az. A perimenopauzában tapasztalt első tüneteim erőteljesebb mentális, mint a fizikai tünetek voltak.

Nagyon-nagyon durva dührohamaim voltak már az utcán is, vagy amikor épp álltunk sorban a pénztárnál. Volt olyan eset, hogy odavágtam a férjemhez a bankkártyát, hogy akkor fizessél, és én egyszerűen kivonultam…

Szóval éreztem, hogy ez nem én vagyok, és elkezdtem erről írni a blogomon, és csináltam egy Facebook csoportot, ahol három nap alatt 500 nő becsatlakozott. Akkor ott ültünk a férjemmel a kanapé szélén, hogy hát most mi lesz? Itt vannak ennyien. Én se tudok még sokat, de nyilván azért vannak itt, hogy még többet megtudjanak róla, vagy hogy együtt tanuljunk róla.”

Mindez az orvos nézőpontjából így fest

„Sajnos azt gondolom, hogy ez még mindig tabusítva vanitt, Magyarországon. Nagyon kevesen tudatosak annyira, hogy konkrétan ezzel a panasszal keressenek föl. Sokkal inkább én szoktam rákérdezni. Tehát jön egy rutin, éves vizsgálatra a páciens, és kérdezem, hogy van-e panasza? Nincs. Miközben vetkőzik, kérdezem, hogy nincs hőhulláma? Dehogynem.

És az alvása milyen? Hát kettőtől már nem alszom soha. És egyébként a hangulata? Szét tudnék robbanni. Most is, hogy itt kellett várnom fél órát. Már leosztottam az utánam jövőt. Miután a tüneteket feltérképezzük, utána jöhetnek a fizikai vizsgálatok.

Továbbá én azt gondolom, hogy a médiának is van egy nagyon presszionáló hatása, hogy nem szabad megöregedni.

Tehát az ömlik ránk az újságokból, a tévéből, az influenszerektől, akik harminccal látszanak kevesebbnek, mint ahány évesek -, hogy vannak lehetőségek, a tudomány ma már ott tart, hogy vissza tudunk bármit fordítani. És sajnos ennek van olyan üzenete is, hogy egy, nem panaszkodunk, kettő egyre többen szeretnének idősebb korban vállalni gyermeket, akár 40 fölött is.

Akik sokszor akkor szembesülnek a hormonális változások első jeleivel, amikor a meddőségi kivizsgálás részeként ezek az ösztrogén és progeszteron eltérések megmutatkoznak.

Mi jut eszünkbe, ha a változókorra gondolunk?

Abból is látszik, hogy hosszú út áll még előttünk, ahogyan ma a menopauzára gondolunk. A résztvevőket is megkérdeztük, hogy mire asszociálnak, ha erre az életszakaszra gondolnak. A válaszokból sajnos jól látszik, hogy egyetlen pozitív gondolat sem kapott helyet a közösen alkotott virtuális szófelhőben.

Pedig tekinthetnénk erre az időszakra a változás, változtatás korszakára. Bár a testünkben zajló folyamatokat nem tudjuk elkerülni, de tehetünk azért, hogy egy új lehetőségként, egy új korszak kezdeteként tekintsünk ezekre az évekre. Életmóddal, tudatossággal, valamint a tünetek jelentkezése esetén a megfelelő, személyre szabott terápiával sokat tehetünk azért, hogy jól legyünk.

Dr. Katona Renáta azt is megosztotta a jelenlévőkkel, hogy milyen életmódváltoztatásokat érdemes önmagunkért tenni, hogy jobban vagy jól legyünk:

 

• Nagyon fontos a sport, minimum heti 150 perc aktív mozgás, ami lehetőleg kombinálva dinamikus (pl. aerobic) és nyújtással, izomerősítéssel járó mozgásforma.
• Emellett szintén fontos az étrend, az életmód is. Nagyon sok fehérjét kell fogyasztani és szénhidrátból sem mindegy, hogy milyen minőségűt választunk. A mediterrán diéta mellet például már két hét után javulhat az általános közérzet és az alvás, ha ez mozgással párosul, az a legideálisabb.
• Érdemes kerülni a dohányzást, az alkohol és bizony a csokoládé fogyasztását

Végezetül elhangzott a kérdés, hogy ki milyen pozitív gondolatot visz haza magával a rendezvényről, ami – a teljesség igénye nélkül – a következő válaszok érkeztek:

„Nem vagyok egyedül.”

„Van remény 40 felett.”

„Van segítség, csak megkell találni a nekünk megfelelőt.”

A rendezvényről ITT olvashattok részletesebben.