Éppen haragban vagyok az urammal, ezért nehéz leírni az idei év legpozitívabb eseményét, ami egyértelműen hozzá kötődik. Két hete vagyunk összezárva: ő meg én, a három gyerek, meg a kutya. A kutya, akire oly régóta vágytunk, de most ért meg bennünk a döntés, hogy örökbefogadunk egy kölyköt, hiszen most van idő beszoktatni és jó modorra nevelni. Azt hittem, három gyerek után mi már túl vagyunk azon, hogy nevelési elveken veszekedjünk, de a kutya mindent borított. Salát Janka írása.
A kutyát nevelni kell vs. a kutyát szeretni kell
Veszekedéseink közepette a kutya szétrágja a vezetéket, az antik bútor lábát és a gyerekeket.
Az alapszitu tehát ez: éppen tombolok dühömben, amiért a férjem egy szívtelen dög, ő pedig tombol dühében, hogy én még egy kutya nevelését is képes vagyok elpszichologizálni, így nem csoda, ha a fejünkre nő.
Nincs jobb ötletem, erőt merítek abból a két napból, ami egyértelműen a 2020-as év legszebb két napja volt.
Hosszú-hosszú idő után végre felkerekedtünk, és loptunk magunknak egy hétvégét kettesben. Pszichológusként minden szülőpárnak elmondom, mennyire fontos, hogy párként is működjenek, hagyják otthon a gyerekeket, utazzanak el kettesben,
mi mégis szégyenletesen elhanyagoltuk eddig ezt a jó tanácsot. Egészen 2020 szeptemberéig.
Örömteli meglepetés volt számomra, hogy van egy csomó mondanivalónk egymás számára, olyasmi, aminek semmi köze a gyerekekhez, és persze olyasmi is, ami a gyerekekről szól.
Két álló napon át beszélgettünk: magunkról, egymásról, a világról.
Pletyka és filozófia, humor és világmegváltás. Természetesen a forgatókönyvben szerepelt szex is, mégsem érzetem a forgatókönyv-szagot rajta.
Szégyellek ekkora közhelyet leírni, de újra egymásba szerettünk.
Most, hogy ezt leírtam, már nem is haragszom rá annyira, jöhet a kutya, a gyerekek, mi ketten ezt is megoldjuk!
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!