Az idő feladta velem a harcot

Vannak napok, mikor már az ébredés utáni első percekben is tudjuk, kár volt felébrednünk. Minden rossz és csak még rosszabb lesz, a tükör egy szemét, egyszerűbb és célszerűbb még reggel elfogadni, ki rondán ébred, ronda is marad.

Az ilyen napokra való tekintettel teremtette meg Isten Lacit

Akit biztos, te is ismersz. Laci ifjú kora óta reménytelenül izompóló – és lábujjas papucsfüggő, az évtizedek múlása, az egyre nagyobb pocakja, sárguló lábujj körmei szenvedélyét nem tudták kikezdeni. Szájában fogpiszkálóval, fáradhatatlanul keresi a bármilyen nőt, s a legrosszabb napodon is azt sugallja,

bombázó vagy.

Lehet, hogy a módszere nem túl kifinomult, s némiképp átlátszó, de ért a hiú nőkhöz, ez tagadhatatlan.”Drágám, te aztán huszonkettőnél egy nappal sem látszol többnek”- köszöntött egy ilyen istenverte napon. Megálltam és nem is csalódtam. Némi provokatív évődés hatására kiderült

a legjobb nő vagyok a városban.

Az idő feladta velem a harcot és még sok efféle banális hízelgés csúszott ki a száján, melyek aztán egésznap zakatoltak az agyamban.

Gyanakodtam, esetleg bolondít, de a józan észnek, addigra már annyi volt. Nincs hát veszve semmi – örvendeztem – csak egy jó kis csiga nyálka krémre van szükségem. Ezt persze nem Laci mondta. Szemüveg nélkül, karomat messzire nyújtogatva próbáltam kitalálni, melyik tégely rejti a csiga nyálát, amikor mellém lépett a valóban hamvas eladólány, s kedvesen a következő sorba invitált, mondván

az érettebb bőrre ott találhatók a csodaszerek.

Magamban agresszívan ismételgettem „anyád”, hangosan azt feleltem„ ó, persze, tudom, csak a lányom pattanásai miatt aggódom.” Naná, hogy rögtön ajánlott mindenfélét.

Arcomra fagyott torz mosollyal, muszáj volt egyet választanom – gonosz mostohaként a legolcsóbbat-, s arra gondoltam, miért is nem száműzik az ilyen eladókat egy lakatlan szigetre.

De nem adtam fel, ha nincs kence, hát lesz rózsás bikini! Általában tisztában vagyok azzal, hogy melyik boltban lehet ruhát próbálni öngyilkossági gondolatok nélkül,

ugyanis próbafülke megvilágítás szakértő vagyok.

Na, ebben a rózsás fürdőruhát árusítóban minden vetkőzés tilos, s normális esetben nem is tettem volna. A látvány sokkolt, még a fülem is narancsbőrös volt, de azért megvettem, plusz még egy napszemüveget is, ami aztán végképp hülyeség volt.

Este a tükör előtt állva, kimerülve saját ámokfutásomtól, azt látom szép vagyok, a bikini jól áll, a szemüveg dögös. Honnan ez a csoda? Halványan, épp hogy csak, éreztem görcsöl a hasam. Annyira, kétségbeesetten vártam. Mint forró nyári napon, hideg patakba lépni, olyan boldogság áradt szét bennem. Még egy hónap haladék, még nincs menopauza, fiatal vagyok, 20 évesen el sem hiszed, mennyire lehet ennek örülni.

A legfrissebb Anyapara podcast beszélgetésünk az ÉLETKÖZEPI ÉLETRŐL szól. Arról hogyan kerültünk ide, mi történik velünk negyvenes, ötvenes nőkkel. A beszélgetést ITT vagy a Spotify-on hallgathattok.