Nyár végén szeretünk vonalakat húzni. Mérlegeket készíteni. Összegezni. Listákat gyártani (mondjuk azt év végén is, de most aranyszínű tollal, csak a hangulat kedvéért). Én is elmondom a magamét. Íme, néhány
Néhány hete Both Gabi a wmn újságírója kérdezte Szücs Szilvit kamasz-szülő témában. Az interjúnak az az érdekessége, hogy sok olyan helyzetet érintett, ami szinte mindenkinél előfordult már. Nincsenek csodák, viszont
Mit tesz a pszichológus, amikor a rajztanár közli vele, hogy a fia öntörvényű, neveletlen, pszichológiai eset, akinek ráadásul az értelmi képességei is igen gyengék? A pedagógus rajzokkal illusztrálja véleményét, ami
„Nyomjon anyuka! Jó nagyot! Erősen! Menni fog!- lelkesít a szülész. Hát öregem, Te már csak tudod! Ha még egyszer azt hörgöd nekem, hogy csak még egyet nyomjak, akkor esküszöm, hogy
Most, hogy az egyik gyerek tegnapról mára 18 éves lett, bátran oszthatom az észt, hogy akinek még kamasz a gyereke az mit - hogyan tegyen ahhoz, hogy amikor eljön a
Van a kisgyerekkor, amikor állandóan pakolsz. Ja, és mosol meg pakolsz... Az egyik "iskola" szerint ebben a korban elég egy nap csak egyszer összepakolni a szobát. A másik azt mondja,
Óvodapszichológusként arra bíztattam a tanácstalan szülőket, hogy nyugodtan bízzanak az óvónő ítéletében: ha ő iskolaérettnek tartja gyermekét, vigye bátran. Szülőként is ezt tettem: az óvónő tanácsára elküldtem az alig hatévesemet
A két tökéletlen fiam jó ürügyet ad a jajveszékelésre, a két tökéletes kislányomról azonban ritkán mesélek. Pedig ők tündérek, főleg a 12 évesem. Megvéd engem a gonosz bátyjaitól, magától fogat mos,
Nem hiszek a "nagy beszélgetésekben". Amikor egy kijelölt időpontban "bemondjuk", hogy üljünk le és beszélgessünk! Ez kábé olyan, mint amikor a főnököd odajön hozzád reggel és tök komoly arccal azt mondja,
Nem csinálta meg a leckét, nem vitte ki a szemetet, nem teszi helyre a ruháit, nem tette a mosogatógépbe (nem mosogatta el) a tányért, nem ment be az első órára,