Mostanában igen sokat tűnődőm azon, vajon ki volt az a szadista őrült, aki kitalálta, hogy gyermekeinket az ivarérés éveiben tegyük ki életük első meghatározó teljesítményhelyzetének, a középiskolai felvételinek?
Elindult a tanév. Nélkülem. Csaknem 10 év után kiléptem a közoktatásból.
Anyává válásunk pillanatában kezdenek el termelődni bennünk azok az önsorsrontó gondolatok, amelyek az aggodalom kimeríthetetlen kincsesbányáját jelentik hátralévő életünkben.
„Ebben a gyerekben nincs semmi tekintélytisztelet!” A kamaszt nevelő szülők egyik legégetőbb problémáját idéztem.
Parázó anyuka írja, hogy a fia lassan 18 éves és még nincs barátnője.
A nyári időszak alkalmas arra, hogy azokat a szorongásaimat, amelyeket év közben a hétköznapok mederben tartására tett kísérleteim közepette elnyomok, friss erővel kukázzam elő.
Ha azt gondolja bármelyik lányos anyuka, hogy az öltözködés csak neki megfejthetetlen, akkor téved. Hogy a lányok megmagyarázhatatlan, kiismerhetetlen ruhadarabokat viselnek az teljesen oké.
Egészen elképesztő, hogy eddig ezt nem vettem észre. Illetve láttam már többször ezt a jelenséget, de valahogy legyintettem rá. Nem találtam feltűnőnek.
Mit érdemes tudni a kamaszok fogamzásgátlásáról? Sokan kerülik a témát, mert azt gondolják, hogy úgyis "mindent tudnak", minek ebből is egy nem érdekel, hagyjál békén vitát előidézni. Nem csak a
Tanuljon, jó tanuló legyen, vagy legalábbis kvázi jó tanuló. Miközben mi is sorra hozzuk a példákat, hogy a bukott tanulóból is lehet sikeres ember. Vagy az egész ország "egyemberként" idézte