Óriási biznisz a különóra. Mindenki volt már életében legalább egy különórán a gyerekkel, később kamasszal.
Kamasz (fiú) gyerekünk egy igazi átváltozó-művész, tisztára, mint Pom-Pom.
A többségnek bizonyára semmit nem mond a BTM betűszó.
Gondolatok, megérzések, nem pedig statisztikailag alátámasztott tények következnek.
Édes fiam… vagy hogy is szólítsalak magamat…Ha jól számolom, éppen 18 múltál.
A kamaszok pályaválasztását egy szülőnek nagyon nehéz terelgetni. A kisgyerekkori vagy akár a kamaszkori érdeklődési körök mindig változnak, ami teljesen rendben van.
Örök téma, hogy ki-mennyire „követi” a kamaszt, mennyire figyeli, felügyeli.
Akkor parázz, ha tökéletes a kamasz. Miért kellene éppen azon parázni, ha a kamasz jól működik?
Akkor is ha éppen elkezdődött az iskola és akkor is, ha már mindjárt vége, még akkor is ez a témánk, ha már rég nem jár suliba. Ja, akkor talán már
Eredetileg arról akartam írni, hogy mit tegyen (vagy ne tegyen) a szülő, ha a gyereke Hollandiába menne egyetemre.