A hormonok zizegésével nem csak serdülőnk életébe köszönt be egy izgalmas időszak, hanem a miénkbe is.
Amikor én elváltam, még nagyon féltem. Nem tudtam hogyan lesz tovább. Csak azt tudtam, hogy így nem lehet.
Fura az ember, mert amikor ilyen történeteket olvas, akkor megfordul vele a világ. Gondolatban gyorsan átrendezi a fontos, nem fontos dolgokat, gondol a szeretteire, magára, az életre és a halálra.
Ez most hosszú lesz. Ez most egy olyan történet lesz, amelynek minden szava valóság. Ez most a rákról fog szólni. Ez egy bátor nő részletes beszámolója arról a betegségről, aminek
Te is érzed a nyarat, forrón, színesen és illatosan? A kamaszaid szerte- széjjel, barátoknál, edzőtáborokban, külföldi nyaraláson, nyelvtanfolyamon és fesztiválokon járnak?
Régen, amikor több generáció élt még egymás közelében, akkor könnyebb volt megfelelni azoknak az elvárásoknak, amikkel egy fiatal, nem fiatal anya szembekerült.
Nézem a gyönyörű kamaszlányom, és arra gondolok, most már lassan tuti beköszönt az életünkbe a szerelem. Mármint az övébe, de gyermekéhez görcsösen rátelepedő anyaként ezt amolyan közös élményként definiálom.
Beszéljünk picit a normális feleségekről. A normális emberekről. A normális nőkről és a normális férfiakról. A normális kamaszokról.
Ez az írás majdnem egy éve születik, formálódik, mintha nem akarna előjönni, pedig nincs benne semmi tragédia.
Minden anyának eljön a pillanat az életében, amikor meggondolja magát, és mégis inkább a gólyás sztorit választaná, szíve szerint inkább arról mesélne a gyerekének, vagy a méhecskékről.