Fesztivál

Benne vagyunk a fesztiválszezon közepében. Kamaszgyerekes szülőként hajlamosak vagyunk túlaggódni ezeket a napokat. Mármint persze akkor, ha szemünkfénye éppen a barátaival lóg valahol a Volt-Sound-Sziget-Strand sokszögben. Péter, állandó olvasó szerzőnk írása.

Általában attól félünk, amit nem ismerünk.

Részben ennek jegyében is mentünk el mi, felnőttek a BalatonSound-ra. Immár másodszor.

És hogy nektek már ne kelljen elmenni,

Néhány tapasztalat, amelyek bármelyik fesztiválon érvényesek lehetnek:

Egy fesztiválon máshogy telik az idő. Nekünk felnőtteknek meg kell(ene) tanulni „lelassulni” egy fesztiválhoz.

A kamaszok képesek minden megerőltetés nélkül órákig „semmit sem csinálni”.

Holott ez idő alatt pont azt csinálják, ami nekik fontos: ismerkednek, dumálnak, nézegetnek, tapasztalnak. Alakulnak. Felnőnek.

Mi odaértünk két órával az első fellépő előtt, és csak lézengtünk.

Kicsit az járt a fejünkben: jöhettünk volna később is, és akkor otthon még ezt-azt-amazt megcsinálhattunk volna. A kamaszoknak nincs ilyen értelmetlen agyjárása.

Itt vagyok, itt érzem jól magam. Irigylem őket.

És ha én éjfélkor már kifelé támolygok a kapunk (a fáradtságtól nagyokat ásítva), befelé még mindig sor van az ellenőrzőkapuknál.

Fesztiválszett lányoknak: framer nagyonrövidnadrág (fiam szerint p..csagatya, de én ilyet sose…) és csipkés melltartó, alias bralette. Amúgy az a nagyonrövid nadrág nagyonkényelmetlen (legalábbis fiam lánybarátnői szerint). Jól néz ki, de nem kényelmes. És hogy miért melltartó bralette?  És nem bikinifelső, vagy top, vagy ilyesmi?

Polgárpukkasztás. Magamutogatás. Menőzés. Ettől még ők az év 360 napján rendes lányok, de itt elindult a Nők örök versenye a Férfiért. A figyelemért. A határok feszegetéséért.

És igen, jól gondolod: isznak.

Alkoholt (de tényleg!). De ha nem adtál nekik egy korlátlan bankkártyát, akkor nem lesznek (nagyon) részegek, mert meglehetősen drága bent az ital.

Folyománya: teljesen normális látvány kint a fesztivál bejáratától 50-100 méteren belül a fűben körben ülő társaság, és körbeadják a Jégeres/vodkás/fütyülős üveget. Kint a boltban megveszik olcsón, de be már nem vihetik, ezért kint kell meginni.

És új jelentést nyert a „higító”. Én eddig festéshez vettem, amíg ez a mondat el nem hangzott a fiamtól: „Vodkát az Áron hoz, én meg viszem a higítót”. Szóval valami gyümölcslevet vagy tonikot, amivel felhígítják a vodkát, úgy isszák meg a bejárat előtt. És mivel ahhoz túl lusták, hogy rendszeresen kimenjenek a kinti boltba piát venni.

Bent meg marad a sör, esetleg bor. Na attól nem lesz hullarészeg egyiksem.

Nem fognak hülyeséget csinálni. Tele a fesztivál „biztibojjal”(biztonsági ember), szóval no para.

Persze beszéljenek meg fix találkozási pontokat, ne tartsák az összes pénz a zsebükben (hagyják a szálláson), és sose lépjenek le a csapattól a frissen megismert jóképű/vicces/kékszemű sráccal.

Kaja lesz, éhen nem halnak.

Nincs magasan a léc, nem báránysztéket vagy vadraguleves akarnak enni.

Egy hasábra kecsappal mindig lesz pénzük. És a szelet pizza már maga a mennyország. Aztán hazajönnek, és húslevest akarnak enni, meg borsófőzeléket bundáskenyérrel. Sokat.

Találékonyabbak mint mi. Esőben alapfelszerelés a nagyméretű szemeteszsák, amit három helyen kilyukasztva (fej+két kar) máris száraz marad a ruha.

Nem hurcolnak plédet, hogy leüljenek a fűbe, és nincs náluk kézfertőtlenítő, WC-használat után. Mégis életben maradnak.

Nem rogynak össze éjfélkor a fáradtságtól és nem lesznek idegesek, ha másfél órát várni kell az első hajnali vonatra. Máshogy telik az idő náluk. Irigylem őket.

Fotó:pexels.com