Fordított bakancslista

Ma reggel, borotválkozás közben a tükörbe néztem. Egy majdnemötvenes pasi nézett szembe, kicsit fáradt szemekkel. Valamiért az jutott eszembe, hogy mi az, amit már nem fogok elérni az életben. Na jó, ebben a gondolatban azért szerepe lehetett a percekkel korábban a fészbúkon szembejövő poszt, ahol egy egyetemi évfolyamtársam, egy kétgyermekes anyuka éppen a bostoni maraton lefutásáról tett ki fotót…. én meg épp a félmaratonra készülök. Péter, állandó olvasószerzőnk írása.

Bakancslista. Gondolatban lehúztam a maratonfutást, a félmaraton-készülődésemből kiindulva.

Aztán beugrott egy ötlet. A fordított bakancslista.

Mi lenne, ha nem azt listáznánk, amit szeretnénk még elérni, teljesíteni, megnézni, kipipálni?

Hanem arról írna mindenki egy listát, hogy mi az, amit már elért, teljesített, megnézett, kipipált.

Erről a listáról nem kihúznánk tételeket, hanem hozzáírnánk. És mindenkinek más lenne a fontos, másra lenne büszke, máshol lenne a „léc”, amit át akar ugrani.

Van, akinek az érettségi már egy olyan cél, amiért küzdenie kellett. Másnak a második diploma kerülne a listára. De szigorúan saját célok, saját teljesítmények (szóval a gyerek diplomája nem ér!).

OLVASTAD MÁR? Bezzeg régen nem volt ennyi problémás gyerek!

Ezzel nem a hiányérzetet, a mi-mindenre-nincs-már-esélyem, a mókuskerék és a pörgetés lenne a cél, hanem az eddigi életemben keresném meg azt, amitől ÉN vagyok, ami ÉN vagyok.

Mert hiszem, hogy mindenki tudna írni egy ilyen listát.

Csak elszoktunk már az öndicsérettől, a saját magunk vállon veregetésétől, az elért teljesítmények értékelésétől.

Egykori középiskolai filozófiatanárunk egyszer így jellemezte a nyugati és a keleti –pontosabban talán a hindu- világnézet különbségét. A nyugati ember esetében, ha az igényszint magasabban van a jelenlegi életkörülményeinél, akkor az még több erőfeszítésre, munkára, teljesítményre sarkallja. Hogy elérje az igényszintet, amire vágyik.

Persze aztán ettől tovább emelkedik az igényszint, és csak a munka, az erőfeszítés marad, az elégedettség tovaszáll.

Indiában, ha a vágyott körülmények és a valós élet között eltérés van, akkor az igényszintet szállítja le a valósághoz. És boldog lesz. Nem tudom, mennyire volt igaz, amit elmesélt. És azt is látni kell, hogy a nyugat fejlettsége talán nem érhető el a történetben kapott indiai szemlélettel. De néha ennyi kellene csak a boldogsághoz.