Keresve sem találhat a kamasz magának jobb indokot legális, orvos által előírt(!), kötelező lustálkodásra, mint egy kis megfázás. Kamasz fiúk – dráma tagozat nélküli iskolákban is – remekül alakítják a Hattyú halálát, amint megfújja őket egy kis szél, és/vagy levesesedni kezd az orruk. Ha a kamasz gyengélkedik… Jé Viki írása.
Árva kiskutya tekintettel, elhaló hangon rebegik reggel az ágyban ülve (panaszos nyögések kíséretében) a változatosabbnál változatosabb tüneteket: „fáj a bőröm/kapar a torkom/nyom a hajam/ha oldalra nézek, fáj a szemgolyóm/libabőrök nőttek rám, stb.
Mert tudják, pontosan tudják, hogy ilyenkor minden anya önkéntelenül és azonnal átkapcsol „nővérke ON” üzemmódba.
Aggódó szívünk ekkor csak a gyermek párás szemeit, a kócos hajú, buksi fejét látja, és azonnal ellágyul. Kit érdekel ilyenkor az iskola, kötelesség, feladatok? Csak az a lényeg, hogy óriásira nőtt „fiókánk” minél hamarabb jobban érezze magát. Most ne szóljunk rá semmiért. Akkor se törjön ki belőlünk a rendmániás anya, amikor egy bögre forró teával egyensúlyozva próbáljuk megközelíteni az ágyban gyengélkedőt.
Ne most olvassuk a fejére a térdig érő szennyest, és a förtelmes kuplerájt vagy a rejtélyes bűzt, ami a szobájában terjeng.
Nagyvonalúan és könnyedén focizzuk arrébb a koszos zokni-gombócokat, elegánsan lépjük át a tankönyvein, az üres csipszes zacskókat, telefont, fülhallgatót, vedlett siklóbőrt („Anyaaaaaa, az direkt volt ott, miért rúgtad arrébb?!?!”), egyszer úgyis eljutunk a beteghez. Aki most nagyon maga alatt van, mert kicsit náthás lett.
A helyzet drámaiságához méltón nézzünk aggódva, amikor arról panaszkodik, hogy szerinte ez nem vicc,
érzi, hogy felforrt az agya. Ha tényleg felforrt az agya, nincs mit tenni, mondjuk neki, hogy feküdjön közelebb a terráriumokhoz, mert úgyis mindig az a gondja, hogy nagyon fáznak a hüllői, most pakolja magára őket.
Amennyiben – és szerencsére az esetek döntő többségében azért erről van szó – mégiscsak 37,5 fokos a kamasz „láza”, nyugtassuk meg, hogy ez még nem az a hőfok, amitől félnie kéne, jobban féljen attól, hogy letekerjük a hőemelkedéses fejét a nyakáról, ha nem viszi ki a szennyes ruháit fürdőszobába! (Ajjmár, most tényleg ne nyaggasd ezzel!)
Előfordulhat, hogy dörzsöltebb kamaszok, egészen különleges tüneteket produkálnak a testükkel egy friss, ropogós orvosi igazolásért cserébe.
Előfordulhat, hogy reggelre a semmiből egy cseresznye nagyságú gumót növeszt a szemöldökére, melynek következtében csíkra tudja csak kinyitni az egyik szemét. Ekkor azért egy kicsit ijedjünk meg, de erőltessünk nyugalmat magunkra, vidáman javasoljuk, hogy most jött el az idő, amikor jó eséllyel indulhat végre egy Derrick hasonmás-versenyen, és örüljünk, amikor erre pukkadozni kezd a röhögéstől…
Tudakoljuk meg, hogy mi történt előző este, vagy éjjel, nem esett-e a fejére valami, aminek köze lehet ahhoz, hogy most úgy néz ki, mint Rocky, egy keményebb meccs után.
Ha csak egy ártatlan púpocska, akkor is vigyük el orvoshoz, aki majd kijelenti, hogy csak egy benőtt pattanás, itt egy tű, anyuka majd szúrja ki alkalomadtán otthon. Természetesen a tűt ne használjuk gumók kiszurkálására, de jól fog jönni a későbbiekben motiváló eszközként, amikor a gyerek visszabeszél, és/vagy nem akar rendet rakni a szobájában…(ez most vicc volt).
Összefoglalva: mindent csináljunk úgy, mint általában, csak a teafilter mellé a szívünket is lógassuk bele a bögrébe.
A betegágyi időszakra az átlagosnál is több dédelgetést csempésszünk a kamasszal való kapcsolatunkba, még akkor is, ha mindez körülbelül akkora kihívás, mintha egy óriási sündisznót kéne pusztakézzel ölelgetnünk egész álló nap.
Ügyes praktikákkal sikerülni fog, és különben is, nyugodtan éljünk vissza a helyzetünkkel, hisz a gyengélkedő kamasz nem tud (és nem is akar) olyan nagy elánnal védekezni egy-egy váratlan, jól irányzott (gyógy)puszi ellen…
Fotó:www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!