Ha van egy kis humorod, így kezded a kamasszal az évet

Még csak néhány napja hányta a kamasz az iskolatáskáját a sarokba, vallotta be férfiasan, hogy a tolltartóját hónapok óta nem is látta, tesicuccát pedig még tavaly novemberben elhagyta, és máris kezdődik minden elölről. Jé Viki írása.

A nyár néhány önfeledt hónapja sok mindenre jó volt, a kamasz többek között történelmi könyveket olvasott, felkészült a következő tanévre, heti rendszerességgel segített az anyukájának a ház körüli munkákban, az öccsével sokat beszélgettek az élet nagy dolgairól és gyakorta kirándultak a környék erdőiben… Ja, nem…

Valójában az égvilágon semmit nem csinált.

Elég nehéz lesz visszazökkenni a valóságba, én mondom, ő meg hallgatja, néz, azokkal a nagy, gyermeki csodálkozással bambuló szemeivel. Hogyan is lehetne megkönnyíteni az átbillenést a nehéz iskolai napokra egy olyan kamasznak, aki heteken át mást sem csinált, mint henyélt, nyaralt, evett-ivott, dínott és dánott?

Lássunk néhány életrevaló ötletet

• Reggelente halk, lágy zenével próbáljuk ébresztgetni, kedvesen szólongatva, kitartóan. A nehezebben ébredőket illatos-olajos hátmasszázsban is részesíthetjük, az alvásban nagyon el tud fáradni egy kamasz, a korán kelés pedig csak ront a helyzeten.

Egyes nézetek szerint, egy nagy pohár hideg víz is segít. Na, nem meginni, ráönteni a fejére. Én ezt nem javaslom, de csak azért, mert a matrac és az ágynemű nagyon nehezen száradna meg.

• Helyezzünk puha macskát a hasára, illatos és doromboló szőrmepárnaként talán segít, hogy a reggeli ébredés-sokkot könnyebben átvészelje a kamasz. Ha már sikerül a szemkontaktust kialakítaniuk, a macska és a kamasz percekig szerelmesen bámulják egymást, utóbbi néha felkuncog, előbbi aktívan és kitartóan dörgölődzik a kamasz arcához.

A nevetés jó jel, azt jelenti, hogy a kamasz életfunkciói működnek, készen áll arra, hogy testét függőleges (ülő) helyzetbe tornássza.

• Tálcán szervírozzuk az ágy szélén kókadtan ülő kamaszunk elé a reggelit. Sok legyen és finom. De mindenképpen sok. Ha a kamasz igényli, közben énekeljünk lelkesítő rigmusokat, dalocskákat: „Fel, feeeel, tirabjai afőőőldnek…!”, ha nem igényli, akkor is.

Közben ajánljunk fel neki egy nagyobb összeget, ha időben felöltözik.

• Ha még továbbra sem akar kikászálódni az ágyból, zsaroljuk tovább. Helyezzük kilátásba, hogy masnit kötünk kedvenc siklóiból és/vagy zoknit csinálunk belőlük, ha nem kezd el nagyon gyorsan felöltözni. Mondjuk neki, hogy azért, mert iskolába kell menni.

Ügyesen hajoljunk el a felénk dobott kispárnától, papucstól és/vagy puha macskától.

• Bár már felöltözött, továbbra is mozdulatlan, alvó testét helyezzük egy nagyobb pokrócra, és cibáljuk ki a kocsihoz. A szomszéd Pali bácsi segítségével tuszkoljuk be az utastérbe. Az iskola előtt, lábbal kissé rásegítve görgessük a kapuba. Dobáljuk utána a tankönyveit és a tesicuccát.

Nagyot sóhajtva, megkönnyebbülten, csikorgó kerekekkel hagyjuk el a helyszínt, és egy imát elrebegve, adjunk hálát az égnek, hogy ezt a vakációt is kibírtuk (komolyabb és maradandó) megtébolyodás nélkül.

Fotó:pexels.com