Hagyjuk-e a gyereket unatkozni?

Itt a nyár. Vakáció. Végtelen szabadidő. Kölkök indahouse. Vajon meddig tart, amíg a srácok az iskolai év végét kipihenik egy jó nagy semmittevéssel és az otthoni feladataik szándékos negligálásával? Nálunk ez a hirtelen jött szabadságban lubickolás általában két hét. És a többi? Drixler Imola írása.

Ez az idő mindig a következőkről szól: alvás bármeddig; lefekvés bármilyen későn; találkozni haverokkal orrvérzésig; zenélés, gitározás folyamatosan és ps-ezés korlátlanul, amíg le nem zsibbad az agyuk.

Két hét után ebből elegük lesz és utána lehet gondolkodni, hogy mit is kezdjen a gyerek a maradék 9 hét vakációval.

Nyaralás ebből 1-2 hét a szülővel. Tábor szintén 1-2 hét. Kenutábor és edzőtábor, ami nálunk minden évben napirenden van.  Élvezik nagyon, még ha dögfáradtak is lesznek minden estére.

Még így is marad 5 hét szabadon.

Nagyobbaknál a nyári munka már befigyelhet. Nálunk az is 1-2 hét volt idáig.

Aztán egyszer elkezd unatkozni

Mert előbb- utóbb elkezd ennyi szabadidő mellett. A kérdés, hogy ilyenkor mi szülők mit tegyünk? Mivel teszünk jót a gyerekünknek? Ha hagyjuk őt parlagon vagy teletömjük az idejét programokkal?

Sok szülő az utolsó percig betáblázza a gyerek szünidejét mindenféle tevékenységekkel: művészeti tanfolyamok, nyári különórák, extra edzések.

Rengeteg remek program van és biztos, hogy minden gyerek talál a kedvére valót ezek közül, amiken szívesen vesz részt nyáron is. De jót teszünk-e, ha megszervezzük a kölök szabadidejét az utolsó percig?

Vajon hagyjuk-e a gyereket unatkozni?

Szakemberek szerint mindenképp. Lyn Fry londoni gyerekpszichológus szerint szülőként egyik feladatunk felkészíteni a gyerekeinket arra, hogy el tudják foglalni a helyüket majd a társadalomban.

„Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy képes vagy elfoglalni magad és megtalálni a szabadidődben azt a tevékenységet, ami boldogsággal tölt el. Ha a szülők töltik ki a gyermekük szabadidejét, akkor a gyerek soha nem fogja megtanulni ezt magától.” – mondja Fry.

Más pszichológusok is rámutatnak az unalom előnyeire. Az unalom létfontosságú a belső inger kifejlesztésében, ami aztán lehetővé teszi a valódi kreativitást.

És bár az unalomra való képességünk az internet rendkívül csábító jelenlétével csökkent, a szakemberek nem vitatják a semmittevés fontosságát.

Hogyan készítsük fel a gyereket a semmittevésre?

Fry azt javasolja, hogy a szülők üljenek le a gyerekeikkel – ha a gyerek legalább 4 éves már- és együttesen készítsenek egy listát azokról a tevékenységekről, amiket a gyerekek valószínűleg élveznének a szünidőben.

Ezek lehetnek olyan alapvető dolgok, mint kártyázás, könyvolvasás, biciklitúra. És legyenek a listán bonyolultabb ötleteket is, mint például egy díszes vacsora elkészítése, fotózás gyakorlása.

Aztán, ha a nyár folyamán a gyerek egyszer panaszkodik, hogy unatkozik, akkor kérd meg, hogy pillantson rá a listára.  Nagy eséllyel talál rajta olyan dolgot, amire örömmel bólint.

„Unatkozni nem időpazarló dolog. Nincs semmi gond az unatkozással.

Nem bűn, ugye? Azt hiszem a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan kell unatkozni annak érdekében, hogy motiválják magukat a dolgok megtételére. Unatkozni egy út az önállóság felé.” – mondja Fry.

Bogarászás?

Nálam a srácaim elég sokáig lekötötték magukat nyaranta a bogarászással

Mini Gerald Durrellek voltak. Kertben éltek, amikor otthon voltunk. Befőttes üvegeket és használaton kívüli szemöldökcsipeszeket kértek. Az üvegekbe leveleket, ágakat raktak, kilyukasztották a fedőket és mindenféle pókokat, bogarakat fogtak. Könyveket bújtak és tanulmányozták a dögöket ( én így hívtam az üveglakókat), majd pár nap múlva szabadon engedték őket.

Szeretnék így emlékezni: szabadon engedték őket.

Aztán kinőtték a bogarászós korszakukat a fiúk. Lett helyette sok más, de nyilván unatkoztak is sokszor.

Azt megfigyeltem, hogy az unatkozás mértéke és az éhség egyenesen arányos egymással. Nyáron mindig legyen tele a hűtő amit akár nyitogatni is lehet! Mindent felfalnak. Azzal is időt nyerünk, amíg esznek.

Fotó:pexels.com