Három gondolat

Három gondolat, ami egy irányba mutat, pedig három különböző helyről jött. A férfiakról, fiúkról, apáinkról és gyerekeinkről jutott eszembe pár gondolat, egész pontosan három. Péter, állandó olvasó szerzőnk írása.

Egyrészt a saját családom férfigenerációinak tudása. Mármint a kétkezi ügyessége, ezermesterségbeli tudása.

Apai nagyapám igazi ezermester volt. Ahogy apám fogalmazta, zsebórától az ekevasig mindent meg tudott javítani. A világháború utáni élelmiszerhiányos időben elindult a sógorával és a szerelőládájával a vasárnap reggeli vonattal,

elmentek falura házaló ezermesterként szerelni, javítani.

Fizetségnek élelmiszert kértek: tojást, tyúkot, szalonnát, krumplit, ki mit tudott adni. Aztán a hétfői hajnali vonathoz kiment nagymamám, átvette a szerzeményeket, nagyapám meg elindult a munkába.

Apám már nem volt ennyire ügyes, de még ő is nagyon sok mindent megszerelt a családi házunkban.

Nem sok mestert láttam jönni gyerekkoromban, inkább csak kőművest meg szobafestőt. Tudott hegeszteni, menetet metszeni, fűnyírót szerelni, tyúkot levágni.

Belém megint kevesebb jutott, én már nem tudok hegeszteni, de azért még sok mindent megcsinálok, megszerelek, helyrehozok a házban és a ház körül. Különösen az utóbbi időkben, amikor a mesterek már nagyon drágán dolgoznak, és másfél hónap múlva tudnak esetleg jönni.

És ott a fiam, akinek a kezében csak laptopot és DJ-pultot látok, mást alig-alig. Egy villanykörtét azért ki tud cserélni, de egy kerti vízcsap cseréje már túl sok lenne neki.

Másrészt a múlt héten olvastam egy blogbejegyzést, a fő téma a work-life balance volt.

Huszonéves srác írhatta, és nem is a főtéma volt az érdekes, hanem egy mondat, amit azóta is rágok. Valahogy így szólt:

A mai munkák nagy részét el lehet végezni egy laptop és az internet segítségével.

Közelötvenes, családiházas, kétgyerekes apaként felhördültem.

Vajon mit kezdene ez a blogger pék, rendőr, autószerelő, kőműves, szabó, kulcsmásoló és vízszerelő nélkül?

Komolyan leír valaki egy blogban egy ilyen mondatot? Ezt látja maga körül?

Harmadrészt a lányom. Van egy barátja, egyetemre készül, de van már szakmája, építőipari középiskolát végzett, szakmai tárgyakból is érettségizett. Szimpatikus srác.

A minap eldugult otthon a mosogatónál lévő lefolyó.

Nem először, mivel a mosógép is ugyanoda csatlakozik. Szétszedtem a lefolyócsövet, hoztam a duguláselhárító kütyüt, és fél óra zajos tekergetés után megjavult a helyzet. Összerakhattam a csövet, és minden rendben, a víz akadálytalanul távozik, megszűnt a zuhanyzóból jövő hörgés.

Lányom csak ennyit mondott: vajon a mostani fiúk (osztálytársai, haverjai, edzéstársai) közül ki tud majd egy ilyet megcsinálni? Ki az, aki egyáltalán nekifog, és nem hív egy szakember tízezer forintért? A barátja talán igen, de az osztályában a fiúk közül egyikből sem nézi ki.

Milyen fiúkat nevelünk ma a 21. századra?

Akik azt hiszik, hogy egy laptop és a net mindent megold? Akiknek egy dugulás esetén eszébe sem jut, hogy ehhez kár szerelőt hívni? Akik a kerti fűnyíráshoz is „szakembert” hívnak?

És ahol anyuka egyedül marad a gyerekekkel? Tudom, sok nő rutinosabb, mint a férje, sok ilyen teendőben. És nem minden elvált anya hív férfiembert, ha egeret lát a fürdőszobában. Az én anyám, nagymamám nem ilyen volt. A feleségem sem ilyen. Mert vannak teendők, amihez egy férfi (elvileg) jobban ért, mint egy nő. Igen, jöhetnek a kritikák, vállalom.

Persze én beszélek, amikor a fiam ugyanúgy laptopfüggő, mint a korosztálya nagy része.

Én azért abban bízom, hogy ha rá lesz szorulva, akkor legalább a késztetés meg lesz benne. Hiszen ha a jogász-közgazdász apja meg tudta csinálni az a csöpögő WC-tartályt, akkor nem lehet egy agysebészet…

Vagy én is már megöregedtem, és előtört belőlem a „bezzegamiidőnkben” és az „ezekamaifiatalok”? Talán nem. Vagy mégis? Vajon melyik válasznak örülnék jobban?

Fotó:pexels.com