Nekem ő a fiatalságom, a huszonévem, az egyetemi életem, a vonal, ami vezet valahova és visz onnan tovább. A legjobb barátnőm lakásán 1993-ban, ahol hangosan olvastunk fel egymásnak „belőle”. Aztán az összes pasimnak ezt adtam ajándékba, hátha rájönnek, hátha rám jönnek, hogy ki is vagyok. Esterházy Péter ma lenne 70 éves. És mennyire jó lenne őt ünnepelni. Miket írt volna erről a világról, Magyarországról, a vidékről és Budapestről. A járványról és az életről…Szücs Szilvi írása.
Annyi emlékem van tőle, hogy nem is tudom melyiket válasszam. Van az egyik kedvencem a Szavak csodálatos életéből címmel, amit élőben láttam tőle, ott vagyok a videón az akkori életemben, az akkori gondolataimmal amelyekre már nem emlékszem, de a szavakra, a szavaira, na arra nagyon. Amelyek iszonyatosan aktuálisak. Tessék:
„Nincs történet? Nincs íve az elbeszéléseinknek? Hát mért nem tetszik olyan életet élni, amelynek íve van?
A- tól B-ig, és halad és rendben és lineárisan. És mért tetszik események helyett események valószínűségével dolgozni, és mért tetszik össze-vissza beszélni a fényről, hol azt állítván és bizonyítván, hogy az hullám természetű, hol meg azt, hogy részecske, és mért tetszik sunnyogni, ha valaki egyszerre szeretné tudni egy elemi részecske helyét és sebességét, és mért tetszik faksznizni az idővel is annyit, relatíve sokat?
Mért tetszik pszichoanalitikushoz járni, vagyis mért tetszik lábjegyzetelni a saját életét,
mért tetszik álldigállni a saját élete mellett, mért nem tetszik átélni, mért csak reflektálni, reflektálni? Mért nem tetszik elfeledkezni az életről, épp azáltal, hogy élni tetszik?
Mért tetszik folyton rohanni? Mért nem tetszik egy aranykorban élni?
Mért tetszik újra meg újra új életet kezdeni, mért nem tetszik tudomásul venni, hogy egy életünk van, mért nem tetszik tudni, hogy egy életem, egy halálom, mégis megpróbálom, mért nem tetszik…
Anyám pedig azt mondta, hogy tetszikezni pedig nem tetszikezik az ember, fiam. Mire én mélyen a szemébe néztem, bárhol a világban fölismerem ezt a kékes szürkét, mintha könny csillant volna, ez most hogy jön ide, és azt mondtam:
Irgalom, édesanyám, nézd, Jaj, mama, kész ez a Zelőadás is.”
A teljes szöveg ITT olvasható.
Fotó: 24.hu
Oszd meg a véleményed velünk!