Ami mától kezdődik az nem hagy sok vicceskedést a falakon kívül és a négy fal között. Ez tény. Ez egy olyan tény, amit el kell fogadnunk. Akkor is, ha pont erre az időszakra terveztük a világmegváltást, vagy éppen huszadika körül már nincs pénzünk. Akkor is, ha van egy véleményünk és akkor is, ha épp most került be a kórházba egy barátunk. Nem lehetünk okosabbak a vírusnál. Egyrészt azért nem, mert megjárhatjuk a nagy okoskodást, másrészt azért nem, mert semmi értelme. Szücs Szilvi írása.
És itt a lényeg: akkor is otthon kell lenni és fel kell venni és ki kell várni ha neked most más volt a terved, vagy van egy másik variáció a fejedben, mert úgy éltél eddig, hogy mindig van egy másik út. Emellett nem vagy egyedül, hanem felelősséged van a kamasz iránt,
aki pontosan ugyanazt teszi és ugyanazt mondja amit otthon lát és hall.
Ha ezt az állítást már több témában elfogadtuk, akkor higgyétek el, hogy a járványhoz való hozzáállásban is ugyanaz működik nála nemcsak abban, hogy „mi mindig elpakoljuk magunk után a szennyest”.
Egy cég és egy család sok mindenben különbözik- például abban, hogy nem kapunk fizetést, bár én néha elgondolkodom azon, hogy mennyiért szedjem össze a ruháikat kedvezményes áron-, de egy valamiben egyértelműen egyforma: a család is egy csapat. És most különösen jó csapatjátékosokra és elég jó főnökökre szülőkre van szükség
Például olyan szülőkre, akik legalábbis megpróbálnak
- figyelni a kamasz gyerekükre,
- megérteni és elfogadni a döntéseiket, akkor is, amikor gyakorlatilag csak egy ufó lenne erre képes,
- hosszútávon gondolkodni,
- empatikusak lenni és sokszor úgy engedni a kamasznak, hogy az rövidtávon (látszólag) akár a csapat rovására is mehet.
Ezzel megadva azt a bizalmat, hogy igenis elismered őt, pártolod amit csinál.
Elfogadod, hogy neki is lehetnek olyan helyzetek az életében amit tiszteletben kell tartani.
Egyrészt azért, mert ő is önálló ember. Másrészt azért, mert ha engedsz, ha kedvezel egy olyan témában, amely csak neki fontos, akkor azt milliószorosan “meghálálja” a csapatjáték során.
A csapatjáték a négy fal között most sokkal nehezebb, de nem lehetetlen
Próbálj meg ebben a keretrendszerben gondolkodni, és ha eddig nem volt „csapat megbeszélés”, akkor tartsatok egyet! Keretezzétek át az eddigi felállást. Figyeld meg, hogy működni fog. Legyenek új szerepkörök, megbízások (a feladat szót felejtsd el), felelősségek, apró örömök.
Ha nem akarsz hirtelen sok „nagy” dolgot megoldani és mindezt azonnal és egyszerre, akkor jó kis csapattá válhattok a második karantén végére. És azután is…
Próbáljatok stratégiát váltani, aki eddig puffogott és megpróbálta a kiskapukat megtalálni, az húzzon egy vonalat és ennek adjon hangot is. Eddig nem vettem komolyan, mostantól megpróbálom komolyan venni. Egyetlen egy ok miatt:
hogy előbb szabaduljunk. Élve.
Oszd meg a véleményed velünk!