Igazi koronás napló II. rész

Az igazi Koronás napló első részét ITT olvashatjátok. Salát Luca írása.

Szombat

Koronás állapota javul. Például megint tud a szobájából üvölteni.

HELLÓ. KAJÁT. MOST.

És amikor a Hellókajátmost hamarosan landol a szobájában hála a rettegésnek, hogy kijön a szobájából és szétköpködi a hülye vírusait  gondoskodó szeretetemnek, a hangerő intenzívebbé válik.

SOHA. TÖBBET. ILYET. NE. TEGYÉL. A. TÁNYÉROMRA.

A Sohatöbbetilyet sejtésem szerint Koronás szókincsében a párolt cukkinit jelenti, én pedig belátom, hogy ostobaság volt arra játszanom, hogy ízérzékelésének elvesztését kihasználva a pizza-sarkigyros-sültkrumpi-diétáskóla-gumicukor étrendjét egészséges összetevővel turbózom fel.

Az épen megmaradt látásával nem számoltam. Holnap lámpaoltás után kap vacsorát.

Tegnap még attól rettegtem, hogy unatkozni fogunk. Mára kiderül, hogy Jézusnak igaza van: a holnap miatt parázni idiótaság, az ég madarai mindig találnak ennivalót, egy koronás kamasz pedig mindig gondoskodik arról, hogy a legdurvább Halloween-i parti is  unalmas tündérmese legyen a vele töltött hétköznapokhoz képest.

Nincs az a zombi maszk, ami a lányaimat hangosabb sikoltozásra késztetné, mint amikor Koronás vigyorgó feje megjelenik az üvegajtó mögött, és azzal fenyegeti őket, hogy ha nem csinálnak neki pattogatott kukoricát, akkor bejön a szobába és köhögni fog.

A nap mélypontja dél körül következik be. Nem találom a boromat, amit tegnap tutira a hűtőbe tettem. Lánykáim félve kérdezik, nem lehet-e, hogy éjszaka megittam, hiszen reggelente arra sem szoktam emlékezni, amikor az elrejtett csokikészleteiket falom fel álmomban…  Rájuk nézek, és megértik, most jobb, ha ejtik a témát, és előállnak egy másik ötlettel:

szerintük Nemkoronás bátyjuk szobájában piaszag van. Nemkoronást tetemre hívom. Igen, ő itta meg. Igen, utálja a bort.

Mert muszáj volt alkoholhoz jutnia, amikor éjszaka az online térben spontán buli szerveződött, neki pedig nem volt itthon piája. Egyébként szerinte azért nem, mert én már régebben elloptam a dugi készleteit.

Vasárnap

Sajnálom magamat, és a napot végigbőgöm. Az esti Anyapara live-ra (ITT nézhetitek meg, ha nem láttátok) nem okos gondolatokkal, hanem jégkockákkal készülök, amelyekkel bőgéstől bedagadt szemeimet borogatom annak reményében, hogy ha már okos nem tudok lenni, legalább ronda ne legyek a képernyőn.

Hétfő

A lányom sajnálja magát, és a napot végigbőgi. Az élet igazságtalan, mert nem mehet iskolába, helyette a hülye lakásban a hülye családjával van összezárva. Ezt frappáns példákkal támasztja alá. Például nézzem, hogy Ezittmellette péntek óta ugyanabban a pizsamában teszi tönkre az ő amúgy is nyomorúságos életét. Ezittmellette egyébként a húga, aki villámgyorsan vágja vissza a tutit,

Minek fürödni, meg öltözködni, amikor senki se jön hozzánk vendégségbe, csak az a nylonzacskóba csomagolt bácsi, aki Koronás szájában kotorászik a fülpiszkálójával?!

Koronáson kívül egyébként ő az egyetlen közülünk, akinek pszichés állapota kielégítő. Zoknikat horgol a macskáknak. Mázli, hogy kettő van belőlük, így a nyolc darab pici cucc elkészítése még eltart egy darabig.

Kedd

Kiderül, hogy a macskák nem szeretnek zokniban mászkálni. Holnap talán arra is fény derül, vajon a sálat és a sapkát kedvelik-e?Ebédre palacsintát sütök. A szívemet melengeti a látvány, ahogy gyerekeim boldogan tömik magukba a nutellás finomságot, Koronás fancsali pofával veszi tudomásul, hogy pont akkor sütöm a kedvencét, amikor nem érez ízeket.

Azt hiszem, kicsit még neheztelek rá a bulizásaiból hazahurcolt vírus miatt.

Délután apám dörömböl az ajtón. Koronást keresi, hogy vigye vissza a boltba a bevásárló kocsit, amiben az egyszerűség kedvéért hazatolta a kaját. Ezredszerre magyarázom el neki, hogy JÁRVÁNY van, és nem jó ötlet boltba mászkálni, Koronás pedig koronás, ezért karanténban van, ugyanúgy, mint mindannyian,  egyébként meg baltával fogom szétroncsolni azt a rohadt tolikocsit, ha még egyszer hazatolja, aztán nekünk kell visszavinni bocsánatkérések közepette.

Szerda

A nap kérdése: hogyan lehet macskát fertőtleníteni? Koronás szociális izoláltságát testvérei riogatásán kívül azzal enyhíti, hogy cicáinkat a szobájába csalogatja és alvós állatkáknak használja őket.

Csütörtök

Hajnalban arra ébredek, hogy egy nagy barna medve ül a mellkasomon és nem kapok tőle levegőt. Kiderül, hogy nem medve, hanem a lánykáim préselnek össze, akik engem használnak alvós állatkának. Lerugdosom őket magamról, de levegőt még mindig nem kapok. Basszus, itt a kovid. Ja, nem, csak a jól ismert pánikrohamra hajazó állapot.

Rutinos szorongóként pszichológusként kezdek az öngyógyításba. Először azonosítom az okot. Ez babakönnyű. Szorongok a bezártságtól. A következő terápiás lépésben megkérdezem magamtól,

Mi történik a legrosszabb esetben?

Legrosszabb esetben egymás után úgy kapjuk el a koronavírust, hogy mindig csak egyikünk fertőződik meg az utolsó fertőző napon, így kábé 50 napig leszünk karanténban, amiből már eltelt nyolc…

Napközben ízlelgetem a legrosszabb verziót. A gondolat nem nyugtat meg teljesen, ezért este bevetem a szorongásoldás atombombáját.

Tapasztalataim szerint általában már attól jobban leszünk, ha nem fojtjuk magunkba önsorsrontó gondolatainkat, hanem azokat megosztjuk másokkal. Mivel a gyerekeimen kívül épkézláb  semmilyen emberi lény már egy hete nincs a közelemben, ezért nekik ventillálok.

A lányok nem értik, miről zagyválok, fiam azonban pillanatok alatt átlátja a helyzetet, és felvilágosít,

A legrosszabb verzió nem a tiéd Mama, hanem az, hogy 50 nap után elmúlik Koronás immunitása a vírus ellen, megfertőződik megint, és kezdődik elölről az egész…

Klienseimnek és kollégáimnak innen a karanténból üzenem: szorongásaink másokkal való megosztása nem feltétlenül járul hozzá lelki egészségünkhöz, ellenben sokat ronthat azon.

Péntek

A végét járjuk. Karanténilag és pszichésen egyaránt. Ha holnap nem pusztul le egyikünk se, akkor holnapután szabadulunk. Drukkoljatok!

(A macskák egyébként nem szeretik se a sapkát, se a sálat. Tudjatok róla.)

Fotó:pexels.com