Jó reggelt, ébresztő! 2019 szeptember 2. Reggel. Drixler Imola írása.
5 perc múlva. Még meg se mozdult.
- Ébresztő, kelj már fel!
- Nem akarok. Nem tudok. Megpusztulok!
- Nincs erre most idő. Elkésünk.
- Jóóólvanmár, megyek!
Újabb 5 perc múlva. Még mindig nem mozog.
- Felkelnél végre?!
- Mér’ nem lehet békén hagyni?!
- Békén hagylak, de akkor bkv-zol. Nekem indulnom kell.
Újabb 5 perc. Lajhárként vonszolja magát. Szenved.
- Én kész vagyok, hogy állsz?
- Már a zoknim veszem. Nyugimár!
- Engem te ne nyugtass. Mindig rád kell várni. Nem lehetett volna tegnap kikészíteni a ruhád, cuccod, mindened?
Kocsiban. Bambul előre üveges szemmel.
- Na végre.
- Haggyá’ már!
- Hurrá, dugó. Ha előbb indultunk volna, biztos már rég száguldoznánk.
- Mi ez a neylonzacskó? Úgy nézel ki, mint egy lepattant homeless.
- Ccccc……A mai táskám.
- Hol a táskád?
- Apánál.
- De mér’ van apánál?!
- Mert ott felejtettem.
- De tudtad, hogy iskola van ma, nem? Két hónapod volt rá, hogy előkészítsd.
- Jaj Mamaaaaa.
- Tolltartó?
- Minek? Nem kell.
- Miazhogynemkell?!
- Mama, haggyál.
- Fésülködtél ma egyáltalán?
- De miért?
- Nem volt időm rá.
- Fogat mostál?
- Biztos?
- Mamaaaaaaaaa!
- Töröld le a fogkrémet a szád széléről.
- Szia Mama.
- Szia Kincsem.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!