Hogy kerül egy történelem tanár a Tabuk nélkül előadássorozatunkba, ami alapvetően a kamaszok szexuális felvilágosításáról szól? Hát úgy, hogy Balatoni József (Jocó bácsi) egy olyan ember, akit mindenki szeretné, hogy a gyerekét tanítsa. Mert élvezi azt, hogy tanár. Mert nem sikerült őt megtörni az évek során, leginkább azért, mert van benne spiritusz. Nézzük mit mond magáról:
„Balatoni József vagyok (30), történelemtanár. Budapesten, a XV. kerületi Kontfya Általános Iskola, Szakiskola és Középiskolában tanítok 2013 óta. Gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni, a szak csak később körvonalazódott ki, mert sok minden érdekelt. Egy volt a biztos: gyerekekkel szeretnék foglalkozni és valahogy másképp csinálni, mint a hagyományos. Ötvözöm az élménypedagógiát, a játékpedagóiát, a kooperatív pedagógiát, a drámapedagógiát és ezek sajátos egyvelegével tanítok. Célom, hogy ezek az újfajta szemléletek minél több helyre eljussanak, minél több pedagógus merjen változtatni, merjen másképp tanítani a hagyományos frontális oktatásnál.
Alapelvem, hogy a diák minőségi időt töltsön el az iskolában, ahol érezze a fejlődését, érezze jól magát és megszeressen tanulni. Mert alapvetően az iskola egy nagyon jó hely. Tényleg.”
És akkor most nagy levegő és olvassátok, Jocó bácsinál hogy zajlott a felvilágosítás kamaszkorában:
Te, hogy lettél felvilágosítva?
– Lehet, hogy nem ezt a választ vártad tőlem, de én az unokatesóim által. Ők mutatták az első pornófilmeket 8-10 éves korom körül. Először nagyon megijedtem, hogy mennyire gusztustalan. Arra gondoltam, hogy
valamit kapizsgálok, hogy mi lehet a szerelem, de egyből éreztem, hogy ez nem az.
Az NDK-s szexképek azok “megvoltak”, faluban azért ezt nézegettük rendesen, de filmet ritkán. Mégis ez ugrik be elsőként a kérdésedre.
– Mennyire voltak nyitottak a szüleid a témát illetően? Ha jól tudom elég fiatalok.
Nálunk nyílt téma volt a szex a rokonok körében, de a szüleimmel nem. Csak akkor beszéltek róla, ha volt más felnőtt is a környezetükben. Mondjuk baráti beszélgetések során. Tehát ők inkább elzárkóztak a témától, ezért nem is nagyon kérdezgettem őket. Vannak azért emlékezetes sztorik.
A dédimamámnál töltöttem a nyarakat és amikor megkérdezte a barátnője, Kati néni, hogy hol van a lányok szíve, akkor megmarkoltam a “pöcsömet”. Szerintem ez azért volt, mert alapvetően nyitott család vagyunk.
Lehet, hogy nem beszéltünk mindig erről, de bármit lehetett mondani a témában. Sokszor ennyi is elég szerintem. A húgom hat évvel fiatalabb nálam és kb. 8-10 éve mindent egymással beszélünk meg. Tehát a családban azért megvan ez a bizalom egymás iránt, nyilván ehhez is volt „köze” a szüleimnek.
– A tanítványaid kihez fordulnak a témában?
A diákok egy részét a szülei világosítja fel. Itt érzek némi változást a saját korosztályomhoz képest. A többieket pedig én világosítom fel. Vagy írnak nekem vagy odajönnek. Már a hatodikosokkal leültem anno beszélni tök nyíltan a témáról. Rólam tudják, hogy nem kertelek, bármit lehet tőlem kérdezni és kérdeznek is. Ehhez mondjuk nagy segítség az iskolai felvilágosító óra (vagy minek nevezzem), ahol nem az történik, hogy a banánra felhúzzuk az óvszert, azt jónapot!
Fotó: szerencsehíradó
Oszd meg a véleményed velünk!