Amikor kamasz a kamasz, az nagyon kiakasztó. Ennél már csak az a durvább, amikor a kamasz már nem kamasz, hanem sunyin felnőtté válik. Mintha nem lenne elég neki, hogy az elmúlt évek során anyai önbizalmadat módszeresen cincálta darabokra, most még utolsó szemétkedésként többé-kevésbé épkézláb felnőtté növeszti magát. Tutira mindezt csak azért teszi, hogy most már anyaként végérvényesen feleslegesnek érezhesd magadat. Salát Luca írása.
A négyből két kölyköm kamaszkorát egyre inkább a Bezzeg a régi szép időkben-ként emlegetem
Ezért aztán örömünnepként élek meg minden olyan pillanatot, amikor a gyerekem kicsit nem figyel oda, s fejlődése egy alacsonyabb szintre esik vissza. Ilyenkor pillanatok alatt pörgetem magam hiperanyaüzemmódba, és fontosságom teljes tudatában úrrá lesz rajtam a boldogság, amikor a húszplusszos gyerekem….
… remegő hangon kér tőlem segítséget, mert rájön, hogy a Mikulás-hozta joghurtot véletlenül kint felejtette az ablakában, és most attól fél, hogy ha hozzányúl a nyolc és fél hónapja érlelődő cucchoz, akkor az felrobban a kezében és az üvegszilánkok az agyába fúródnak, és meg fog halni…
…őrjöngve ugrik az ölembe az étteremben, mert megtámadta őt egy gonosz méhecske…
… a Balaton partján a homokozóban üldögélve a húgaival megépíteni a világ legnagyobb homokvárát…
…sok év után rájön, hogy nem tud többé mocsokban élni, s a szobájából egy akkora zsáknyi szemetet tol át a nappaliba, ami nem fér bele az utcai kukánkba…
…társasjáték közben arról győzködi a húgait, hogy ő a legfiatalabb játékos, ezért neki kell kezdenie…
… miután hosszas küzdelem után lealázom ping-pongban, kiesik a száján egy – a kapcsolatunkba nehezen integrálható, ám – rám nézve roppant hízelgő mondat,
Baszus, a Mama tényleg legyőzhetetlen! (Üdv a valóságban Kicsi Fiam!)
…este egy üveg meggyborral fogad otthon, mert saját bevallása szerint három üveggel már megivott ebből az izéből, és ezt már nem bírja, ezért nekem ajándékozza…
… a mókás családi csapatversenyen egyértelműen húzza meg a határokat,
Nem leszek se a Mamával, se a Papával egy csapatban, mert mindketten lúzerek,
és a mostohaapjához csatlakozik, mivel ők ketten együtt verhetetlenek…
… apját irigykedve hallgatom, amikor arról panaszkodik, hogy 30 másodperc után kizavarta őt a szobájából, s én gyors fejszámolással rájövök, hogy ez épp 30 másodperccel több annál, mint amennyit én eltölthettem a szobájában a héten…
…megjön a boltból 3 nagy KFC vödörrel, ahová két liter tejért és 8 kifliért küldtem, de útközben elfelejtette, mit kell vásárolnia, és úgy emlékszik, valami fűszeres csirkeszárnyakról beszéltem, úgyhogy gondolta, ebből baj nem lehet…
…éjszaka nem veszi fel a telefont, én pedig valamelyik haverral chat-en alkudozom arról, hogy hány nutellás palacsintáért árulja el nekem, hol a kölyköm, mit csinál, milyen állapotban van, és drogdíler lett-e már belőle…
…felhív telefonon, hogy elmondja, egyáltalán nem vicces, sokkal inkább szánalmas, hogy a konyhai egércsapdánkba plüssegeret raktam, és jobban tettem volna, ha a felesleges energiáimat kajafőzésre fordítom. Amúgy meg nem lényeg, már megszokta az éhezést mellettem, nem ezért hív, hanem azért, mert most jött rá, hogy kicsúszott az államilag finanszírozott egyetemi féléveiből, és hamarosan be kellene fizetni 300 ezer forintot…
És csodálkozva veszem észre, hogy már rég nem bosszant a 300 ezer forint, az időzített bombaként lapuló Mikulás-joghurt és a nappalinkat elborító szeméthalom sem, hanem boldog vagyok, hogy pont ők az én gyerekeim
és pont ennyire lükék, és a lelkem mélyén abban reménykedem, hogy fittyet hányva az idő múlásának ők meg én örökre itt ragadunk ebben az abszurd törvények szerint szabályozott világunkban, ahol ők következmények nélkül bukhatnak ki a hülye anyjuk miatt, én pedig megbocsájtóan csóválhatom a fejemet az idiótaságaik láttán.
Közben pedig egyre biztosabban tudom, hogy a gyerekeimmel együtt lenni a világ legnagyobb bulija.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!