Kaotikus családi konstrukció karácsonykor

Az év utolsó, ünnepekkel átszőtt hónapja még a legnormálisabban működő mozaik családok életében is katasztrófa-közeli hangulatot idéz. Az adventet átszövő jelenlegi és ex-rokonokkal folytatott érdekegyeztető tárgyalások és a karácsonyi három napos rohangálás során  menetrendszerűen azzal szembesülök, hogy ennek a kaotikus családi konstrukciónak köze sincs a racionalitáshoz. Salát Luca írása.

Abszurd rokoni szövevényünk

Ilyenkor nem csak a Szentcsaládról emlékezünk meg, hanem saját abszurd rokoni szövevényünkről is.

Ez utóbbit kevésbé fennkölt hangulat övezi, és garantáltan szarul jövünk ki belőle. A pszichológusok idealista módon mozaik, vagy patchwork családnak becézik azt a formációt, amely

nem egy szülőpárból és a közös gyerekekből áll, hanem különböző családrészek „összeolvadásából” keletkezik.

A hasonlat azt az optimista elképzelést tükrözi, ami szerint ezek a különböző foltok (vagy kövecskék) megtartva önállóságukat összetoldozgatva egy esztétikus művészi formátumot hoznak létre. Aki ezt a baromságot kitalálta, biztos, hogy soha életében nem látott mostoha-szülős konstrukciót (vagy mozaikot és patchworkot), magam részéről inkább úgy érzem, hogy

még legfényesebb időszakunkban is jobban hasonlítunk egy földre kitaccsolt sokfogásos ebédhez, mint művészi alkotáshoz.

Ha nem érzelmi síkon, hanem racionálisan közelítünk a témához

Néhány praktikus megfontolással működőképesebbé tehetjük családi formációnkat:

• Felebarátod házastársát ne kívánd, s eszedbe se jusson egyes sorszámú hitvesedet faképnél hagyni!

Ha az első pontot önnön, vagy más hibájából elbuktad, akkor a rózsaszín felhőben való hempergés helyett készülj arra, hogy az eddigi langyos pocsolya helyett hamarosan egy nem kevésbé langyos, ám

garantáltan viharos állóvízben fogod találni magadat.

• Ne feledd, hogy álmaid hercege, még ha egyenesen Hamupipőke ágyából érkezik is hozzád, a gyerekeidnek csak egy gonosz, betolakodó mostoha marad.
• Neked lehet annyi férjed, amennyit csak el tudsz gardírozni, de tartsd tiszteletben, hogy

a gyerekeidnek egyetlen édesapja van (mármint fejenként).

• Megelőző férjedet soha ne szidd gyerekeid és az aktuális férjed előtt!

Ha kényszeres szitkozódó vagy, inkább szerezz be egy szeretőt rinyálás céljára.

• Jelenlegi férjedet soha ne szidd gyerekeid és a volt férjed előtt! Ha kényszeres szitkozódó vagy lásd az előző pontot!
• Ne áltasd magad azzal, hogy a gyerekeid is nyertek a válással, mert jobb nekik egy boldog, elvált anya, mint egy savanyú nem-elvált (ez a pont nem vonatkozik rád, ha az előző pasid egy szociopata állat, vagy a te hibádon kívül mentetek szét).

A kölyköknek a legjobb akkor lett volna, ha rendbe rakjátok a kapcsolatotokat. Ezt nem azért mondom, hogy bűntudat gyötörjön, csak azért, hogy megkíméld magad a fárasztó önámításoktól.

Egyébként is, ki mondta, hogy egy anyának fel kell áldoznia magát a gyerekeiért?!

• Sose igyekezz úgy tenni, mintha egy „normális” családban élnél! Mozaiknak lenni minőségileg más műfaj, bonyolultabb, kiszámíthatatlanabb, több fejtörést igényel, de határozottan vicces és szerethető, ráadásul rugalmasságra, empátiára és kompromisszum-készségre nevel.

Ha már a helyzetet nem tudod tökéletessé tenni, feküdj rá humorérzéked pallérozására, jól jön a kínos helyzetekben.

• Ha új testvér érkezik, törődj többet az előző alommal! A testvérféltékenység és a szorongás így is kivédhetetlen.

Nálunk a legnagyobb fiam attól rettegett, hogy a kishúga nem fogja őt szeretni, mert csak féltestvérek, és eleszi előle az összes kaját. Kisebbik fiam nem lelkizett ennyit, ő egyszerűen kikapcsolta a légzésőrzőt a kistestvér alatt, soha nem lehet tudni alapon…

• Oszd be úgy az idődet, hogy minden családi alrendszerednek jusson belőled: régi alomnak, új alomnak, együtt az összes alomnak, új alomnak új apuval, és magányosan új apunak (régi aput se felejtsd ki a sorból, mindennek a kulcsa a vele való jó viszony).

Rendben, tudom én, hogy ez kivitelezhetetlen küldetés, de leírtam,

mert a kiskosztümös pszichológusnő is ezt javasolná a családterápián.

Ha már végképp belebolondultál az igyekezetbe, hogy minden fronton a legtutibb formádat hozd, és rájöttél, hogy hálátlan kutyákkal vagy körülvéve, hagyd az egész szedett-vedett társaságot a francba, és törődj inkább saját magaddal.

Karácsony közeledtével pedig vegyél egy nagy levegőt, csukd be a szemed, ne próbáld kézben tartani az eseményeket, a szétcsúszás az ünnepi mámor alapkelléke, s mire magadhoz térsz, túl vagy az egészen egy rakás nagyon szerethető élménnyel.

Fotó:pexels.com