Meghalt egy tizenéves testvérpár. Meghalt egy hétvégi láthatás alatt olyan kegyetlen és brutális módon, amit elképzelni sem akarunk. Az az elvált szülő ölte meg a saját gyerekeit, akihez együtt mentek a gyerekek hétvégére. Drixler Imola írása.
Ez a két kislány iskolába járt, nevetett, leckét írt, készült a következő dolgozatra, várta a hétvégi lazulást és a közelgő vakációt. És rettegett. Rettegtek az apjuktól. Az idősebb lány – állítólag- azért ment csak el a húgával, hogy megvédje őt.
A 16 éves védeni akarta a 14 évest.
Az elmúlt években az anya négy alkalommal tett feljelentést a volt férje ellen, ebből háromszor elmarasztalták a férfit. Kétszer kért távoltartási végzést a nő, ebből egy esetben a hatóság nem látta megalapozottnak; a másik esetben megegyezett a két fél a bíróság előtt, ezért nem lett elrendelve távoltartás.
Az ominózus hétvégén az anya bejelentette a rendőrségen, hogy a lányok nem értek haza a láthatásról. A rendőrség kiment az apa otthonához, de nem hatoltak be a lakásba; mert nem tartották indokoltnak.
Hibáztatás helyett csak kérdések kavarognak a fejemben
Milyen előzmények kellenek ahhoz, hogy a hatóság úgy döntsön, hogy erőszakkal behatolnak abba az otthonba, ha a fentiekben leírtak nem elegek hozzá?
Jelen esetben sajnos már késő lett volna az is, de lehet, van, ahol időben érkeznének.
Hány feljelentésnek; hány erőszakos cselekedetnek; hány távoltartási végzésnek kell megtörténnie, hogy a rendőrség és más illetékes hatóság ilyen esetben segítsen annak, aki bajban van?
Miért kell elengednie ilyen esetben a szülőnek a gyerekeket láthatásra, ha bizonyítottan oka van rá, hogy félelemben élnek?
Miért van kötelezve az ilyen szülő a hatóságok által, hogy a gyerekeit el kell engednie a másik szülőhöz?
Kit büntet a rendszer és kit nem
Miért büntetik meg ilyen esetben azt a szülőt, aki nem engedi el a gyerekeket a másik szülőhöz többszázezer forintos bírságra és akár még börtönbüntetésre is?
Hol van ilyenkor a gyermekvédelem? Hol vannak ilyenkor azok a hivatásos szakemberek, akiknek ezt a tragédiát meg kellett volna akadályozniuk?
Miért nem rendeltek el felügyelt láthatást?
Ki engedélyezte az előzmények után, hogy felügyelet nélkül kell a lányoknak annál az elvált szülőnél lenniük, akiktől féltek?
Milyen rendszer az, ahol ilyen hibák sorozata megengedhető és ami elvezethetett ehhez a tragédiához?
Hány gyereknek kell még meghalnia, hogy változzon a rendszer? Egynek sem lett volna szabad!
Minek kell történnie még, hogy valóban legyen egy háló- ami segítséget ad az ilyen helyzetbe került embereknek- és ne csak egy hatalmas lyuk, amibe csak belezuhanni lehet?
Tudom, hogy az igazságszolgáltatás nem mindig szolgáltat igazságot
Tudom, hogy az elvált felek a legtöbbször nem tudnak békésen elválni és sokszor nem a valóságot hívják segítségül a másik félnek való fájdalom okozáshoz.
Tudom, hogy olykor a felek gyűlölködése nem kíméli a gyerekeket. Sőt csak őket nem kímélik a szülők.
Tudom, hogy sok esetben a másik szülő ellehetetlenítéséről van szó, és a neki lehető legnagyobb fájdalom okozás a cél, amihez a gyerek olykor csak eszköz a másik félnek.
Tudom.
De tudom azt is, hogy van, akinek tényleg veszélyben az élete és félti a gyerekeit.
Tudom, hogy van, aki megmenteni akarja a gyerekeit és biztonságban tudni.
Vannak azok az esetek, amikor észre kell venni az összes érintett szakembernek, hogy tenni kell! Amikor észre kell venni, hogy tényleg nagyon nagy a baj. Mert itt az volt. Itt mindenkinek segítségre lett volna szüksége:
anyának, apának, de legfőképp a két kislánynak.
Mikor lesz elég?
Mikor és hány embernek kell még az asztalra csapnia ahhoz, hogy elinduljon valami változás? Mi kell ahhoz, hogy az ilyen és ehhez hasonló borzalom többet ne történhessen meg?
Ez a két kamasz magára maradt ebben az embertelen életben, ahol ki voltak szolgáltatva mindennek és mindenkinek.
Milyen mérhetetlen magány és félelem lehetett a lányok lelkében? Ez a két gyerek azt a harcot vívta meg, amit soha nem lett volna szabad nekik megvívniuk. Ez nem az ő harcuk kellett volna legyen.
Ezt a felnőtteknek, a szülőknek, a hatóságoknak kellett volna megvívniuk. Helyettük.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!