Kérem szépen, kiakadás van nálam. Nem az a szokványos év végi „még egy hét van karácsonyig és annyi mindent sem sikerült elintéznem” katasztrófális helyzet állt elő. Nem, azon én már nem görcsölök. Minden úgy lesz jó, ahogy lesz. Beállt ez a belső béke- külső nyugalomnak álcázott skandináv stílusú hygge életérzés nálam. Van, aki leszarom napoknak hívja, én azért kicsit szofisztikáltabban fogalmaztam. Drixler Imola írása.

Éltem ebben a norvég harmóniámban, amikor is szembe jött velem egy cikk, ami már a címében sugallta, hogy hyggetlenítve leszek.

Éreztem, hogy nem kéne, de miután szeretem a kihívásokat, ezért pont jól rákattintottam és olvasni kezdtem.

Az írás azt hivatott ecsetelni, hogy ha karácsonyra a fa alatt nem szeretnénk szarul lelombozóan festeni, akkor mit is tegyünk még a hátralévő időben. Mivan?! Lelombozóan? Csakis úgy lehet a fa alá kerülni, lelombozva?

Sok ilyen osszuk be a teendőinket ügyesen okosan listát olvastam már életemben, de ilyet még eddig sosem.

20 évembe került, hogy kellőképpen lazán tekintsek a karácsonyi őrület elé,

még így is, hogy szinte semmitalig intéztem el eddig dolgokat. De ezeket az éeveket a kukába dobhatom, mert a cikk elolvasás óta érzem, hogy nagyon felületesen és könnyelműen intéztem eddig a készülődést. Nem figyeltem magamra és a szépségemre idáig eléggé. Nem ám! De szerintem Ti sem drága olvasók!

OLVASTAD MÁR?  Bezzeg régen nem volt ennyi problémás gyerek!

Na, akkor mondom, hogy mit tanácsolt az időtervező:

  • Három héttel karácsony előtt orvos- esztétikai kezelésre menjünk, ha szeretnénk az izzósor alatt kevesebb ránccal ülni.

Vegyünk hialuronsavas feltöltést vagy felszívódó szálas bőrfeszesítést.

  • Két héttel az ünnep előtt archámlasztást végeztessünk, ha nem akarunk színtelen, sápatag régi bőrrel állni a fa alatt.
  • Egy héttel 24-e előtt pedig jöhet a jól megérdemelt kriszmösz botox. Állítólag ettől nem lesz szigorú a tekintetünk, ráncos a homlokunk, petyhüdt a szemhéjunk és lefittyedt a szájzugunk.

Pár nappal karácsony előtt feltétlenül ejtsük meg a szokásos oxigénkezelést.

Mondjam vagy mutassam mit gondolok? Igen, azt, de mondom is inkább.

(Egy dolgot sajnálok, hogy nem Lucával és Szilvivel egy asztalnál ülve olvashattam fel nekik a bjuti-határidőnaplót. Lett volna asztalcsapdosás, hangos röhögés és kikarikírozása ennek az egész katyvasznak. Szinte látom magam előtt, ahogy dülled ki a szemük és kérdezik: WTF?! Mivaaan?! És azt hiszem bor is kellett volna ehhez.)

Tényleg van, aki így készül fel az ünnepre? Biztos, hogy más bolygóról jöttem, tudom. Na, de ennyire messziről?

És ha ezt mind megcsináltatom, tehát bőrt feszesítek, belehímeztetek keresztöltéssel aranyszálat, lemaratok egy réteget a bőrömről, beleinjektáltatok savat, oxigén kúrát adatok magamnak, akkor szép és fiatal leszek 2 hét múlvára?

Mert akkor fogjatok le, de esküszöm, hogy hitelt veszek fel és megcsináltatom az összeset!

OLVASTAD MÁR?  Bezzeg régen nem volt ennyi problémás gyerek!

A lefittyedt szemhéjon elgondolkodtam. Maga a szó nem tudom, hogy erős röhögésre késztet vagy inkább ijedelemmel tölt el, mint lehetséges jövőkép.

A tükör elé álltam és elkezdtem vizslatni az arcomat: kicsit nyúzott, de azért még elég tónusos a bőröm. Egy csajos, vidám estével és arcpakolással javíthatok ezen még 24-ig.
Sav és oxigén helyett egy pohár bor és a srácaimmal fagyoskodás az adventi vásárban pirosítja orcámat.
A ráncos homlokon és komor tekinteten sokat segíthet, ha lesz, aki fát díszit, bevásárol és a megfőzi a karácsonyi lakomát helyettem.

A lefittyedt szájzugot az alkoholra és a barátokra bízom.

A petyhüdt szemhéjat még keresem. Gondolom, ha nem találom, akkor még nincs. Vagy már rossz a szemem és akkor úgyis teljesen mindegy. Akkor jöhet a cellux.

Tudom, mi lenne a legtutibb szépségrecept karácsonyra. Ha a pasim azt mondaná: Kicsim, pakolj, ugorj az autóba, elmegyünk a hegyekbe a gyerekekkel és a barátokkal.

A kandallóban ég a tűz; kinn hatalmas pelyhekben esik a hó; síelünk, szánkózunk, hóembert építünk, este hatalmas társasozás; együtt főzés; bulizás.

Szépségrecept ide vagy oda, én a legszebbnek mégis akkor érzem magam, amikor a két hatalmas karja átölel és azt mondja: Minden rendben Kicsim.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!