Kamasz gyerekkel élni meg kell tanulni. Pont. Van, hogy a kamasz miatt saját magadat is „újra kell tanulni”. Pont. Negyvenes nőként élni meg kell tanulni. Pont. Mindezt élvezni és örömmel megtölteni meg kell tanulni. Magadat alakítani meg kell tanulni. Helyt állni egy ismeretlen szerepben meg kell tanulni. Kántor Péter szavait is meg kell(ene) tanulni.
„Én úgy vagyok, hogy a hét minden napján
harminchat éve szokom és igyekszem
egy sose látott forgatókönyv alapján
helyt állni egy ismeretlen szerepben.
Magamat alakítom – ez a dolgom.
És elég élethűnek látszom a mezemben,
ahogy jövök-megyek, s csak mondom, mondom,
s kezd őszülni a hajam, észrevettem.
Egy kölyök forog maga körül – még, még! –
kitárt karral, sebesen, behunyt szemmel,
egy másik épp nyakon csapja a nénjét,
egy harmadik vödörből homokot mer.
Katonák, prédák, krédók követői,
mozdonyvezetők, pékek, gyertyaöntők,
hentesek, közgazdák, férfi és női
fodrászok, fizikusok, festők, költők!
Így játszunk, egyre játszunk, s nem tudom rég,
kikerekedik-e valami végül?
Mindez csak készülődés? Vagy csak emlék?
Mindennap fény gyúl, aztán elsötétül.”
(Kántor Péter: Mindennap fény gyúl. Megtanulni élni című kötetből.)
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!