Nyár van. Csak tóparti látomásként gondolunk az előző tanévre, a suli táska a sarokban, a tankönyvek „széttépve”, a tanárok nevei egyre kevesebbszer kerülnek szóba…pedig nekik sem volt semmi ez a tanév (gondolom). És most nem beszélünk a NAT-ról vagy a rettenetes iskolai követleményekről, a házikról, a tanítás minőségéről, a jó-és a rossz tanárokról. Nem.
Most csak arról a három dologról beszélünk, ami igazán kikészítette a tanárokat idén. A dab, a bottle flip és a fidget spinner. Ezek megvannak? És, kikészültetek? Nálatok is lengettek, meg dobtak és pörgettek?
Az első, a legártatlanabb a „könyökös karlengetés”, másnéven dab, amely minden kamasz Instagram képén vagy osztályfotóján szerepelt. Tök értelmetlen, de mégis milliók lengettek. (Nem mellesleg Magyarországon van egy ilyen nevű község is, ami remélem ultra híres lett emiatt a hülyeség miatt.)
A másik a bottle flip, amely azért kemény volt. Először csak azt láttad, hogy az ellenőrzőbe beírt a tanár, hogy „dobálta a műanyag palackot, ezért osztályfőnöki intőben részesítem”. Oh. Dobálta a palackot. No para. Fiam, ne dobáld a palackot.
Aztán személyesen is fül-és szemtanúja voltam, amikor két órán keresztül egy félig megtelt vizes palackot dobáltak az asztalra addig, amíg az a talpára nem esett. Lendít, dob, anyázik! Lendít, dob, anyázik!
Megkérdeztük Jocó bácsit, alias Balatoni József– akivel egyébként már találkoztatok itt az Anyaparán ITT olvashattok róla-, aki most az egyik legkúlabb tanár, nemcsak azért mert a Forbes-ban is szerepelt, hanem azért is, mert tényleg jó fej, jól tanít és nagyon sok diákja kedveli őt. Szóval megkérdeztük, hogy neki mi volt ezzel a három dologgal a tapasztalata.
„Én mindegyiket csináltam a gyerekekkel. Végre olyan dolgok, ami nem online, hanem „élőben” lehet játszani!
Volt, hogy az órán drukkoltak nekem, hogy álljon meg a flakon.
Oké, csak pár percig tértünk el a tananyagtól…Néha meg mondtam, hogy ha ez megáll, akkor ez és ez lesz.
Ugyanez volt ezzel a pörgetős cuccal. Simán be lehetett építeni az órába is. Például, addig tartott egy feladat, amíg az pörög, vagy addig tart a vita.”
Egy másik (jó hírű, TOP5) gimnáziumban tanító magyar tanár pedig ezt mondta: „Ami nekem idegesítő volt, az a flakon dobálás, mert sokszor az órán is elkezdték dobálni…ment a fogadás, hogy kinek sikerül. Hát, én még ennyi „elkobzott” vizes flakont nem gyűjtöttem a tanáriban, az biztos! A pörgettyű csak ev végen jelent meg, de az legalább halk volt.”
Mindezeket csak azért hoztuk fel így nyár elején, hogy belássuk: mi ezekkel csak hétköznap este vagy a hétvégén találkoztunk, de például a tanárok ahhoz, hogy túléljék ezt a hullámot (mert mindig van valami), komoly túlélési stratégiát kellett kialakítaniuk. Ami ugyebár a többségnek nem nagyon megy. Mert lássuk be, nekünk is ritkán jut ilyenkor valami frappáns az eszünkbe.
Oszd meg a véleményed velünk!