Brexit, Covid, mindkét dolog megannyi változást indított el az Angliában továbbtanulni szándékozó vagy ott tanuló diákok életében. Mit is jelent a Brexit egy magyar fiatalnak aki kinn szeretne egyetemre járni? Drixler Imola írása.
Nézzük a Brexit miatti változásokat
Diákvízumot kell igényelni a kinn tartózkodás idejére, melyet 70 pont megszerzése után kaphat a tanuló. A pontok a következőkből állnak össze: ajánló egy oktatási intézménytől; angol nyelvtudás; anyagi fedezet biztosítása a tanulmány idejére.
A kedvezményes tandíjak megszűnnek, ezután az eddigi tandíj többszörösét is elkérhetik. Az eddigi 9250 fontos tandíj helyett 10 000-38 000 fontos tandíjra is lehet számítani.
Kedvezményes diákhitelre sincs jogosultsága többé.
Több felsőoktatási intézmény jelezte, hogy terveznek több lehetőséget is, amivel az EU-s diákokat segítenék a jövőben. Kifejezetten a számukra vezetnek be ösztöndíjakat például, ami akár 5-8 000 fontos kedvezményt is jelenthet a tandíjból.
Ez természetesen egyeteme válogatja. De a cél, hogy legalább megközelítse a díj a mostani összeget.
A család anyagi helyzetétől függ az angliai egyetem lehetősége
Amit idáig felsoroltam, mind hatással van a kinti továbbtanulási kedvre, ami lássuk be, nem ösztönzőleg hat most a srácokra és a szüleik pénztárcájára. Hisz, ha az ösztöndíjjal csökkenteni is lehet a tandíjat, azt ki is kell fizetni most egyben. Nincs diákhitel, ami bevállalható. A kinti diákhitel teljesen korrekt a borsos tandíjak ellenére. Hisz, csak akkor kell elkezdeni annak törlesztését, ha a kereset elér egy olyan szintet, amiből szinte dalolva ki tudja csengetni a részletet a hitelfelvevő. Mostantól nincs dalolás.
Azt gondolom, hogy innentől a család anyagi helyzetétől függ, hogy belefér-e egy angliai egyetem.
Nálunk az idősebb fiam diákhitelt vett és vesz föl, amit majd maga törleszt. Beugró diákmunkákat vállal, amíg fix munkát nem talál. Így – a jelenlegi helyzet miatt itthonról még kap valamennyi szülői támogatást- bár talált már márciusban egy folyamatos diákmunkát, a covid miatt hazautazott, az üzlet bezárt, a munka megszűnt, most újra keresésben van.
Heti pár nap munkával egy diák teljesen fedezni tudja az alapszükségleteit, kiadásait és függetlenedni tud, tehát kulcskérdés a munka.
Ha a Brexit nem lenne elég gyomros, akkor a világjárvány beviszi a balhorgot és földre kényszeríti a külföldön továbbtanulást tervező diákokat.
Nézzük a covid miatti változásokat
A felsőoktatási intézmények Angliában is áttértek az online oktatásra már tavasszal rögtön, ami azóta is ebben a mederben folyik ugyanúgy, mint bárhol a világon. Sok kérdés felmerül ennek kapcsán (is), például, hogy mi lesz a gyakorlati képzésekkel?
A fiam óráinak nagyobb része gyakorlati óra lenne; ezeket az egyetem – egyelőre- nem is tervezi bepótolni, valószínűleg nem fogja jövőre sem beépíteni a tanrendbe.
Most ősszel tanévkezdéskor közölték, hogy előre láthatólag februárig marad az oktatás ezen formája. Ma már sejtjük, hogy ez a dátum kitolódik későbbre.
Sok külföldi diák nem utazott vissza Angliába, vagy elkezdte a tanévet kinn, de végül hazautazott, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy marad a digitális tanulás.
Az én fiam kiment ősszel és kinn maradt, ahogy sokan mások is. Ott tanulnak online, ott vannak karanténban, ott élnek most is. Ők menni akartak; reménykedtek, hogy beindul a hagyományos oktatás, de nem ez történt. Eddig még.
A hallgatók többsége arra számított, hogy mivel csak online oktatás folyik, ezért mérséklik a borsos tandíjakat; de ez nem következett be idáig.
A múlt héten kb. 400 000 felsőoktatási tanuló aláírásával jelezte, hogy kérik a díjak csökkentését, hisz az online oktatás színvonala meg sem közelíti a személyes oktatásét. (Most ne menjünk bele abba, hogy miért van ez; hogy ez van most mindenhol; hogy a tanárok megtesznek minden tőlük telhetőt; hogy túl kell élni; sose volt még ilyen eddig a világon…. ez mind ok, most nézzük csak a tényeket ebben a cikkben.)
Szigorú intézkedéseket jelentett be a múlt hét hétfőn Boris Johnson, ami február közepéig csak a legszükségesebb üzletek nyitvatartását engedélyezi.
Ez azzal is jár, hogy a kinn tanulók nem tudnak diákmunkát vállalni és kiegészíteni ill. teljes egészében fenntartani magukat. Ez szintén sok tanuló létfenntartását nehezítette meg és ezzel hazautazásra kényszerítette őket.
Miért nem jöttek haza?
Balázséknál is felmerült természetesen, hogy hazajöjjenek, de inkább azt választották, hogy maradnak. Ha feloldják a zárlatot kinn, egyből folytatni tudják a munkájukat. Nem kell azzal a rizikóval számolniuk, hogy esetleg nem tudnak visszautazni vagy több hétre karanténba vonuljanak és ezáltal elveszítsék a kinti állásukat.
A fiam barátnőjének fix állása van kint, szerencsére erre a kieső időre- amíg a teljes lezárás van és a munkahelye is zárva van- 80%-os kompenzációt kap az államtól, ami azért hatalmas segítség ebben a helyzetben.
Valószínűleg sokkal többen néznek szét idén már más, könnyebben finanszírozható európai egyetemeken. A fiam egy ismerőse felvételizik több országba, köztük Angliába is, bár tudja, hogy
az angol egyetem innentől elérhetetlen messzeségbe került neki, de azért szeretné megmérettetni magát mégis; kíváncsi, hogy bekerülne-e.
Szerintem a továbbtanulók kedve töretlen, csak egy valami állíthat gátat: az a pénz, illetve annak hiánya. A kisebbik fiamnak még van egy éve a továbbtanulásig, de abban már most biztosak vagyunk, hogy ezeket a feltételeket -amit egy angol egyetem diktálna anyagilag- nála nem tudja a család vállalni. Mondjuk addig még nyerhetünk a lottón. Vagy más országot néz ki magának. Vagy itthon marad. Majd eldől.
ITT egy 2020. októberében készült nemzetközi felmérés eredménye olvasható angolul, melynek témája: a Covid-19 járvány hatása a felsőoktatásban tanuló hallgatókra és tanulmányaikra.
Fotó:pixabay.com
Oszd meg a véleményed velünk!