Miért nem akar a másik szülőhöz menni?

Veletek is előfordult már, hogy válás után, a kamasz gyermeketek nem szeretett volna a megbeszélt időpontban elmenni a másik szülőhöz? Ebből aztán valószínűleg megannyi kellemetlen szituáció adódott, mert vagy a volt párod sértődött meg halálosan, vagy neked ugrott egy programod. Vagy pedig egyszerűen csak úgy kezdted érezni, szépen lassan eltűnik a szülőtársad a gyermeked életéből. Renner Kata írása.

Vajon miért történhet úgy, hogy nem akarnak, vagy nem szívesen mennek „szülőlátogatóba”?

Gyermekeink ebben a korban teljes gőzzel próbálnak leválni rólunk. Eleve „ciki” szülővel mutatkozni a legtöbb helyen, és még akkor is kritizálnak bennünket, ha nem is gondolják teljesen komolyan.

Lényeg a másnak lenni, mint mi, másnak, mint a többi felnőtt, miközben nagy igyekezettel próbálnak éppen minket, felnőtteket megfigyelni és utánozni.

Sokkal inkább a kortárs csoport véleménye a döntő és az ő társaságuk a cél bármilyen idő eltöltéséhez.

Ezért aztán alapból nem kell csodálkozni azon, ha nem várják izgatottan a másik szülővel való találkozást, hanem a haverokkal lógnának szívesebben helyette, mert a legtöbbször ahelyett is szívesebben lennének, hogy velünk legyenek. Ez nyilvánvaló.

Erre jönnek még olyan tényezők, hogy vajon mennyire volt eredetileg jó a kapcsolat a másik szülővel, mennyire autoriter, kontrolláló vagy lazább, engedékeny a szülő személyisége.

Tudtak-e a válás előtt jó programokat csinálni együtt, beszélgetni vagy nevetni?

Részt vett-e előzőleg is igazán a gyermek életében, érdekelték-e a problémái, sikerei, hétköznapi kis történetei vagy inkább csak kívülről szemlélte a csemetéjét.

Fontos megfigyelni, hogy a másik szülővel saját, róluk szóló programra lesz-e meginvitálva, vagy csak „megőrzésre” menne-e át, oda, ahol nemegyszer már új partner és gyerekek is élnek.

Ugyanis nagyon sok kamasz tart a családkonzultáción hiteles tükröt a szülők elé, amikor arra a kérdésre, hogy

„miért nem mész át a másik szülődhöz amikor meg van beszélve”, azt feleli, hogy „minek, úgysem foglalkoznak ott velem, tv-t nézni pedig otthon is tudok”.

Ha pedig volt párunk kifejezetten megbántott minket a válás előtt, elhagyott minket, sok szenvedést okozott, elképzelhető, hogy gyermekünk ösztönösen vagy kimondva is „lojális” akar lenni velünk és azt gondolja, a látogatás megtagadásával a pártunkra áll vagy nem szeretne megbántani minket azzal, ha elmegy.

Mit tehetünk a helyzet javítására?

Mindenképpen érdemes volt párunkkal megpróbálni beszélni a kialakult helyzetről. Semmiképp sem vádaskodva, hanem inkább a segítségét kérve megoldást találni.

Érdemes mindig a saját félelmeinket, aggodalmainkat és érzéseinket megosztani a másik féllel ahelyett, hogy elmondanánk a véleményünket az esetlegesen nekünk nem tetsző viselkedéséről.

Jó volna a gyereknek nem beszélni a másik szülő negatív tulajdonságairól, azt úgyis felfedezi saját maga.

Nem kell őt erőltetni, hogy menjen, de azt érdemes leszögezni, hogy egy megbeszélt időpontot illik tiszteletben tartani, hiszen a másik fél várja őt, számít rá.

Arra is érdemes megkérni a gyermekünknek, hogy beszéljen a másik szülővel őszintén arról, hogy mi az, ami miatt esetleg nincs kedve menni vagy ami nem tetszik neki ott.

Konkrét javaslataink

• Lehet programokat javasolni, amit a másik szülővel a szabadnapon együtt csinálhatnának, megtanulhatnának, kipróbálhatnának.
• Jó volna, ha szintén együtt lehetne megbeszélni a közös programok időpontját, nem pedig egy fix napon kellene mindig menni, ami miatt a kamasz esetleg lemaradna a számára szintén fontos dolgokról.
• Szerencsés volna, ha a régen együtt végzett dolgokban továbbra is számíthatna a másik szülőre, pl. matek tanulás, sportolás vagy edzésre, meccsre kísérés.

Arra pedig különösképpen figyeljünk, hogy tudat alatt nem vágyunk-e éppen mi arra, hogy a gyerek ne akarjon a másik szülőhöz elmenni, mert így jobban/jobbnak éreznénk magunkat tőle. Hiszen a  gyermekek lelke olyan, mint egy radar, veszi a belőlünk jövő adást és egyszerűen annak megfelelően képes működni.

Válás témában ITT olvashatsz még további anyaparás cikkeket.

Fotó:www.pexels.com