Nyár van, úgyhogy egy pillanatra sem jut eszünkbe a tanulás. Kivéve amikor igen. Például ilyenek, hogy mikor érdemes „felhozni”, mikor lesz az az óvatlan pillanat, amikor megemlíthetjük, hogy mit gondol a jövő évi tanulásról, ami nyilvánvalóan teljesen más lesz, mint a tavalyi…Van, akinek már leesett, hogy tanulni kell, de előfordul olyan kamasz is, akit érdemes figyelmeztetni erre. Egyébként érdemes? Bábel-Szücs Szilvi írása.
Baromi nehéz kérdés, mert alapvetően
mit tudunk tenni egy kamasz gyerek tanulásával kapcsolatban?
Ha elmúlt 13-14 éves, akkor gyakorlatilag semmit. Igen ám, de mégis foglalkoztat minket a téma: hogyan tudnánk neki segíteni? Hogy tudjuk „rávenni”, hogy magától rájöjjön: igen, tanulni kell! Hogy tudjuk úgy terelni a beszélgetést, hogy megbizonyosodjunk arról
nem ez csak tévedés volt, hogy eddig nem tanult, de mostantól biztos, hogy megváltozik!
Mert a kamasz nagyon rafkós.
Várja már ezeket a kérdésedet, mert feltehetőleg minden tavasszal, meg ősszel és néha nyáron is eljön az idő, hogy rákanyarodsz a témára és erre egyre frappánsabb válaszokat mond. Például:
Gondolkodtam ezen én is anya, rájöttem, hogy tanulnom kell és igen, tanulni fogok! Ígérem! Addig is nyugodj meg…
Szóval nincs az a furfangos felvezetés, amit ne csapna le egy csodálatos mondattal, ami nyilvánvalóan azonnal megnyugtat, mi több kérsz neki mégegy gombóc fagyit.
Ha mégis elhatározod, hogy idén sokkal messzebbről indítasz, olvasd el Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok gondolatait. Kezdd innen, olvasd fel neki, adj esélyt és bizalmat, hogy valamit biztosan „jobban akar” majd.
Tanulni sokan, sokféleképpen tanulnak vagy nem tanulnak éppen. De jobban akarni szerintem kevesen tudnak. Nekem annyira „ütősek” ezek a mondatok, hogy sokszor elolvasom csak úgy, magamnak…
“Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok.
Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.
Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót.
Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak,
sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.
A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy
mindig én akartam jobban. Ez ez én tehetségem.”
Ha látod, hogy a kamaszban megvan a „jobban akarás”, de nem tanul jól, akkor hagyd őt és nyugodtan dőlj hátra. Segítsd őt abban, hogy ez a képesség ne vesszen el belőle, ne hagyd, hogy lebeszéljék róla a tanárok. Bízz benne, mert a bizalmad nemcsak a tanulásnál fontos szempont, hanem az életében mindenben.
Ja, és a legfontosabb: jelen pillanatban nyár van. Ha rákezdenél egy vaskosabb szónoklatra, ne tedd! Tartsd magadban, várj még pár hetet, addig csak formálgasd a szavakat és gondold át, hogy mennyire reálisak az elvásáraid a kamasszal szemben. Egyáltalán kell-e ennyi elvárás a részedről…
Szóval take it easy nyár van, ez csak egy gondolatkisérlet volt amiben egy olimpiai bajnok segített…
Fotó: M4Sport
Oszd meg a véleményed velünk!