Mióma

A mióma a méhizom jóindulatú daganata, amely a fogamzásképes korú nők közel negyedét érinti. A mióma lehet tünetmenetes is, de a leggyakoribb panaszok között szerepel az alhasi fájdalom, a rendellenes vérzés, a gyakori vizelési inger és az emésztési problémák. A mióma okozhat termékenységi gondokat, meddőséget, vetélést és vérszegénységet is.

Mi az, amit tudnunk kell a miómáról?

A mióma göbök kifejlődésében közrejátszhat a genetika, emellett hormonális háttere is van a létrejöttének, mivel bizonyos hormonok, például az ösztrogén hatásra a mérete növekszik.

Ismertek bizonyos hajlamosító tényezők is, melyek növelik a mióma kialakulásának az esélyét. Ilyen a termékeny életkor;

a kiegyensúlyozatlan, szénhidrátban gazdag étrend; az élelmiszer-adalékokanyagok; a szójatej; az alkohol; a koffein; a vörös hús fogyasztása, illetve a kevés gyümölcs, zöldség és a D-vitamin hiány is.

A mióma kezelésére jelen pillanatban számos módszer létezik, de nincs végleges megoldás, amitől a mióma véglegesen eltűnik. A kezelések között szerepel a gyógyszeres terápia, a sebészeti eljárások és a méh teljes eltávolítása is.

Lili története

Lilinél pár éve fedeztek fel egy miómát, ami először tünetmentes volt, aztán vérzészavarokat okozott nála.

A FEME nyári Mióma Világnap rendezvényén találkoztunk Lilivel. Lili, aki Németországban él, és elmesélte, hogy a kinti orvosaitól semmilyen információt nem kapott a betegségét illetően, és a FEME szakértőitől értesült olyan tudnivalókról, amelyek alapvetően megváltoztatták a szemléletét.

„2018-ban, amikor elmentem nőgyógyászhoz, egy rutinvizsgálat során, ugyanis a párommal épp az esküvőt terveztük és babát szerettünk volna, a fogamzásgátlót is elhagytam már akkor fél éve. A hüvelyi ultrahang során találtak egy miómát, ami két és fél centiméter nagyságú volt. Az orvos nem sokat mondott, csak annyit, hogy ez egy jóindulatú daganat, és másnak sokkal több miómája van, nem kell aggódnom egyáltalán. Mivel semmilyen panaszt nem okozott, ezért azt beszéltük meg, hogy járok majd rendszeresen kontrollra. Persze, azért aggódtam.

Mikor változott meg ez a tünetmentes állapot?

„Tavaly télen elkezdett fájni a mellem, a vérzésem pedig nagyon durván felerősödött. Ömlött belőlem a vér, mintha vért pisiltem volna. Random módon kellett helyeket keresnem, például bevásárló központot, hogy »rendbe tegyem magam«. Persze, visszamentem a nőgyógyászomhoz, kaptam tőle egy gyógynövényes készítményt, amitől a mellfájdalom megszűnt, az erős vérzés viszont nem.

Aztán most júniusban megint visszamentem hozzá, és kiderült, hogy a mióma kétszeresére nőtt.

Erre felvonta a szemöldökét az orvos, kattintgatott a gépén, és bevallotta, hogy ő most nem biztos magában, és elküldött egy mióma specialistához. Jelenleg ott tartunk, hogy lesz egy méhen belüli kivizsgálás azért, mert tudnunk kell, mennyire mélyen van a mióma a méhfalban, milyen területeket érint pontosan.”

Hogyan befolyásolja ez a munkádat, magánéletedet?

 „Egyrészről a sok vérzés miatt, sokszor át kell öltöznöm, illetve megnézni minden rendben van-e. Másrészről, a mióma nyomja a húgyhólyagot, ezért sokat kell mennem mosdóba. Pedagógusként dolgozom, és nem rohangálhatok ki állandóan, nem hagyhatom ott a gyerekeket felügyelet nélkül. A munkahelyen nem akartam senkivel megosztani, mi történik velem, de egy idő után, muszáj voltam segítséget kérni, és beavatni pár kollégát.”

Kibírja?

„Az első nőgyógyászom, a vérzés probléma kapcsán azt kérdezte, »kibírom-e«?

Én nyilván azt válaszoltam, hogy kibírom, mert erős nő vagyok. Nem is ütött szöget a fejemben, hogy ezt nem kell megszokni, nem kell tűrni, »kibírni«. Igenis gond, hogy ömlik belőlem a vér, és erre találni kell valami megoldást. Minderre a FEME rendezvényén jöttem rá, ahogyan ott lettem tisztában azzal is, hogy a miómának milyen kezelési lehetőségei vannak, melyek a hajlamosító tényezői, milyen típusai léteznek, és még sorolhatnám. Egy orvosom se tájékoztatott, semmit nem mondtak el. Az pedig nem jó, ha mindenhonnan összeolvasunk mindenféle dolgot az internetről, az nem fog segíteni. Én most már sokkal tudatosabban állok hozzá a diagnózishoz, a kezelési lehetőségekhez; és tudom, hogy mi az, amit én tudok tenni. Szerintem, találni kell egy olyan szervezetet, mint a FEME, ahonnan valóban hiteles információkat kap az ember, mert a tájékozatlanság veszélyes.”