Mit szeret a kamasz?

Épp kavargatom a rántást, amikor Balázs (aki az előbb szólt, hogy az jó, hogy megváltoztattam a nevét, de nem lehetne inkább Tony Stark – ra?) kifolyik az ajtaján. Döglött, sérves lajhár sebességgel csoszog ki a hűtőhöz, feltépi azt, egy darabig bámulják egymást a bent lévő hideg dolgokkal, majd belegyinti az ajtót, és fájdalmasan felsóhajt: mindent utálok! – Viki írt nektek egy nagon is életszerű életről.

Érdeklődve felé fordulok, és némi anyai komolyságot magamra öltve megkérdezem: de mégis, mit utálsz a LEGjobban a világon? A válasz nem várat magára: …a járást.

Oké, tudni kell, hogy remek a humora, és nyilván ezt is drámai túlzásként előadott viccnek szánta, de gondoljunk csak bele. Nos, láthatjuk, hogy azért rengeteg problémával kell megküzdenie nap, mint nap egy szerencsétlen kamasznak. Járnia kell. Ki kell jönni a szobájából, ahol mintegy bebábozódásra váró kis hernyócska, ideje nagy részét az ágyán heverve tölti.

Fel kell onnan kelni, vízszintesből függőlegesbe, azért ez irtó veszélyes, a véráramlás ilyenkor elgondolkodik, hogy merre is van arccal a gazdatest, némelyek keszon-betegségről panaszkodnak egy-egy ilyen vakmerő tettnél.

És aztán még van ugye a végső csapás: járni kell.

Egyik láb a másik elé, másik az egyik elé, és jézusom, nem beszélve arról, hogy amikor véletlenül összekeverik, és egyik megy az egyik elé…! Belegondolni is nagyon durva. Én megértem őt egyébként. De valljuk be, ha egy kicsit is bekukkantunk a sorok közé, akad ott egy s más, amit a kamasz szeret, nem utál. Például:

• Meghallgatni a Guns and Roses „Crazy” akusztik verzióját a kocsiban, egymás után négyszer (mondjuk, ezt a pontot átemelhetném rögtön egy másik cikkbe, ahol majd arról írok, hogy „Hogyan utáltassuk meg anyánkkal a kedvenc nótáját egy életre?”)
• Felnyalábolni a kövér macskánkat, és beleszimatolni a nyakába („Menyusnak fahéjas-karácsonyi-sütemény illata van!”)
• Ágyon feküdni.
• Ágyon enni.
• Ágyon telefonozni.
• Telefonon csetelni a barátokkal.

És horkantgatva röhögni közben.

• Koszos edényeket felhalmozni az ágy mellett a földön, művészi kompozícióban.
• Nem annyira aktív, sokak számára ijesztő kis kedvenceket bámulni órákon át. (Nálunk elég speciális a hobbi, mert ezek a jószágok többnyire pikkelyesek, erről majd később.)
• Kisebb tesót kínozni szavakkal, tettekkel.
• Elképzelni, hogyan pusztítaná el egyetlen gondolatával a(z) ……-t. (ide be lehet írni bárkit, és bármit, akit és amit utál. A sor nem lesz rövid, és sokszor saját szülőanyja is szerepelhet benne.)
• Este tovább fennmaradni.
• Reggel tovább aludni.
• Ajtókat b@szkodni heves mozdulattal becsukni.

A sort még folytatom, de most sajnos mennem kell. Ugyanis, ha a kamasz szólít minket, egyáltalán, ha hozzánk szól, azt vegyük óriási kitüntetésnek. Az enyém az imént behívott a szobájába(!), hogy nézzem meg, ahogy az egyik kígyója eszik. Egeret. Élőt. Pedig tudja, hogy én az egerekkel vagyok.
Kínozni akar. De nem mondhatok rá nemet. Majd nem nézek oda.

Fotó:www.pexels.com