Minap eszméltem rá, hogy ez, ahogy mi most élünk, számunkra egy tesztverzió a nyugdíjas életünkhöz. Talán furcsán hangzik, de mindjárt részletezem. Péter, állandó olvasószerzőnk írása.
A két gyerekkel egyáltalán nem kell foglalkozni.
- Nem kell iskolába vinni reggel, különórára délután.
- Néha előbújnak a szobából, enni kérnek, és ennyi.
- Nem akarnak boltba ráncigálni.
- Nem kell pénz bulira.
- Nem kell értük menni az éjszaka közepén.
- Nem alszik itt a barát/barátnő.
Anyagilag kicsit rosszabbul állunk, mint előtte. És tartalékolunk a még rosszabb időkre.
- Visszafogjuk a vásárlást, nincs nyaralás, nincs esti kiruccanás a borozóba.
- Nem kell korán kelni reggelente.
- Nem kell munkába rohanni, reggeli dugóba ücsörögni, ebédet rendelni.
Van idő a kertre, növényeket ültetni, locsolni.
Szomszéddal többet beszélgetek, mint előtte évekig összesen.
Néha elmegyünk biciklizni a közelbe. Néha egy kis futás a közelben, sport címén.
Sokkal több időt töltök együtt a feleségemmel, mint eddig…
Hogy ez pozitív vagy negatív, majd kiderül. Asszem ez egy tipikus nyugdíjbavonulásos „tünet”.
Persze azért nem ugyanaz.
- Mert az állásom megszűnhet, és akkor nincs bevétel.
- Nem mostanában lesznek unokák.
- Mindkettőnk szülei még jól vannak, távolinak tűnik az ő egészségük megroppanása.
- Nem ismerünk orvosokat.
- Nem járunk nyugdíjas kirándulásokra.
És ha ilyen a nyugdíjas élet, hát azzal kiegyeznék. De tudom, hogy nem ilyen.
De azért tanulni, alkalmazkodni, rákészülni azért pont jó.
VASÁRNAP 19 órakor LIVE. Gyertek. ITT lehet többet megtudni a témáról. Mindösszesen fél óra, tehát kibírható, élvezhető, informatív, elgondolkodtató…
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!