Szülők a szülőin…

Azt álmodtam, hogy újra ott vagyok azon a szülői értekezleten, ami pár hete már az azt megelőző email alapján is roppant kínosnak ígérkezett. Az osztályfőnök mindenki részvételét nyomatékosan kérte és előrebocsátotta, hogy halaszthatatlan ügyben kéri minden szülő megjelenését. Wéber Dani írását olvashatjátok.

Az ügy

Az osztályból több gyereket a közeli építkezésen drogozáson kaptak.

Mint később kiderült ez konkrétan azt jelentette, hogy egy füves cigarettát adtak körbe egymás között, bár annak ténye, hogy nem más drogról volt szó nem feltétlenül relativizálja a dolog súlyát. Ahogy eszembe jutott mi is történt azon az őszi délutánon rájöttem, hogy nem is az volt a legérdekesebb, hogy miként zárult a nyomozás és kiről mi bizonyosodott éppen be, hanem az, hogy

mennyire sokféleképpen viselkedtek a szülők.

És miközben egy átlagos szülői értekezlet alapból a kínok kínja egyébként is, de ez aztán maga volt a pokol. Lássuk, hát kik is voltak ott:

A szülők

A jól értesült szülő

A jól értesült szülőt azonnal felismered. Ő az, aki mindenről plusz információval rendelkezik és ezeket meg is osztja, akkor is, ha ez másokat zavar, feszélyez vagy csak egyszerűen nem érdekel. Senkire és semmire nincs tekintettel egészen addig amíg be nem gyűjt egy-két elismerő pillantást. Jelen esetben azzal kapcsolatban, hogy a csapatban, akiket rajtakaptak a füvezésen ott volt egy felsőbb osztályba járó tanuló is, akinek a barátja járt egy olyan lánnyal, akinek az egyik szülője nagyon népszerű riporter és Balázs a keresztneve.

Hogy a riporternek vagy a srácnak ne akard tudni, mert ott leszel egész éjszaka.

A késő szülő

A mindig mindenről lekéső szülőt is azonnal kiszúrod. Ő az, aki később érkezik, körbe-körbe forog és próbálja felvenni a fonalat. Folyamatosan próbálja megérteni azt, hogy mi történt és kiket kaptak el pontosan. Megfeszített erővel pánikban próbál egy felmentő sztorit kitalálni, ha mégis érintettek lennének családilag a botrányban.

Harminc perc után rájön, hogy noha az ő fia Balázs, de pont, hogy Balázs nem szerepelt az alap sztoriban.

Húsz perc után bocsánatot kér, mert rájön, hogy nem az első hanem a második emeleten van az ő szülői értekezletük.

A jogvédő szülő

A jogvédő már az elején kijelenti, hogy az ő gyereke személyes adatait csak és kizárólag oktatási céllal osztotta meg az iskolával és ez alkalomból arra szeretné nyomatékosan kérni a tanerőket, hogy ha például az utcán találkoznak a lányával és feltétlenül szükséges megszólítaniuk, tegyék azt úgy, hogy

abból a köztük lévő iskolai viszony ne derüljön ki.

Javasolja a semleges napszaknak megfelelő üdvözléseket ilyen esetekre minden tanuló esetében. Mikor az első felszólalása nem arat teljes sikert, másodszorra már kikéri magának hogy nevén hivatkozzanak a gyerekre és ezzel kapcsolatban azonnali szavazást is tartat a teremben. A szavazatok harmadik újraszámolását is teljes nyugalommal végzi, ugyanakkor az elkeserítő vereségbe nem nyugszik bele és jelzi, hogy

még aznap meg fogja támadni az iskola házirendjét és kategorikusan kijelenti, hogy konkrétan az iskola szellemiségét okolja a kialakult helyzetért.

Az aggódó szülő

Az aggódó szülő látványos jelenetet épít fel. Már az érkezéskor közli, hogy ha ne adj isten

kiderülne, hogy az ő gyereke is érintett, akkor az számára az elmúlt tizennégy év teljes hiábavalóságát jelentené.

Amikor a gyermeke neve elhangzik, abban a pillanatban olyan zokogásban tör ki, hogy tíz perc után is ki kell mennie és rendbe kell szednie magát. Amikor az is kiderül, hogy az ő gyereke éppen azok közül volt való akik a tanerők figyelmét felhívták a skandalumra, már meg sem hallja. Végig hüppögi a két órát és megtörten indul haza újabb vigasztalásokért.

A rendes szülő

A rendpárti szülőt talán nem is kell bemutatni. Ő egyből kiosztja a tanárokat és az összes többi szülőt is. Világossá teszi, hogy náluk semmi ilyesmi elő nem fordulhat és hogy

nem is csoda hogy ilyen erőtlen tanári kar mellett ennyire elkanászodnak mások gyerekei. Persze azonnal kiderül, hogy az ő fia nem csak hogy fogyasztotta, de terjesztette is az anyagot.

Ekkor egy pillanatra megáll az érvelésben, de aztán ugyanazzal a lendülettel folytatja. Azonnali bekamerázást és járőrözést javasol amihez a helyszínen jelentkezőket kér. Amikor a többi szülő inkább további megbeszélést javasol az ügyben körbemutat és jelentőség teljesen közli, hogy

ez az a hozzáállás ami miatt itt tart most már az ő gyermeke is és jelzi, hogy azonnal más iskolát fognak keresni.

A vicces szülő

A vicces szülő is ismerős lehet. Ő az aki már a bemutatkozásnál egy szóviccel kezd és ezzel próbálná a szóban forgó cselekmény súlyát elütni. Olyasmikre kell gondolni, mint hogy mi a baj azzal, ha szeretnek kertészkedni, meg hogy bezzeg a mi időnkben persze csak az autóskártyákat adtuk körbe...

Ami persze egetverő túlzás, mert akkoriban a töményet is egyszerűbb volt kihozni a boltból amiben emberünknek ránézésre elég nagy gyakorlata volt már akkor is, és persze most is van benne egy-két feles a nagy ijedtségre.

Én, mint szülő

Most visszagondolva újra éreztem, hogy mennyire idegenként ültem végig a teremben. Még sokkal inkább idegenként, mint bármikor korábban. És most megértettem miért. Magam előtt láttam újra a szülőket és rájöttem,

hogy minden egyes mondatuk csak róluk szólt. És ahogy folyt a beszélgetés fokozatosan kiderült, hogy szinte pánikszerűen féltek attól, hogy megtörténhet: ők is érintettek a dologban.

Inkább homokba dugják a fejüket és egész kiselőadást szerkesztenek, csak hogy a saját szerepüket a lehetőségekhez képest jó előre tisztázzák bármi is derüljön ki végül.

És akkor bele sem gondoltam, hogy ők biztosan úgy indultak el otthonról, hogy nem kérdezték meg mire számítsanak majd a szülőin ebben a témában. Mert nem voltak abban a helyzetben, nem voltak olyan viszonyban, hogy megkérdezzék.

Fotó: pexels.com