Talán most már érzi, hogy mi megmaradunk neki

Nem akarok sem lelkizni, sem ~~koélói~~ bölcsességeket felsorolni ennek a hullámvasutas évnek a végén. Március óta mindkettőt eléggé kimerítettem és alkalmaztam is. Szegény pozitív élmények kicsit nagyobb hendikeppel indultak neki 2020-nak, de azért voltak ők is… Drixler Imola írása.

Ha nincs ez a vírus

Balázs hazarepült az egyetemről és itthon töltötte októberig ezt a furcsa időszakot. Ha nincs ez a vírus, ennyi időt nem is lehettünk volna újra együtt hárman. Volt időnk közös főzőcskézésre, hosszú sétákra, játékra, filmnézésekre. Bali megmutatta nekünk, milyen egészséges is az ázsiai konyha; megismertetett olyan fűszerekkel, amiket addig sosem vásároltam.

Sokat beszélgettünk és fura volt megismerni azt a gyerekemet, aki fél év -más országban lét- után milyen óriási változáson ment át.

Felnőtt, kiegyensúlyozottá vált és nyugalmat áraszt magából. Olyan lett, mint egy kandalló: jó a közelében lenni.

Átalakult a médiához való kapcsolatom

Kiraktam az életemből a tévét, híradókat, híroldalakat. Kevés kivételtől eltekintve szemétnek tartom őket, amik szétzúzzák a lelki békét, hergelnek és a legtöbbjük szinte csak hazugságokat áraszt. Szükségesek, de szelektálni és okosan értelmezni kell a tartalmukat.

Amióta e szerint élek, sokkal könnyebb észnél maradnom és távol tartanom magam a zajtól, amiket rém feleslegesnek és megterhelőnek éltem meg régebben. Sokkal jobb nélkülük.

Nyáron örökbe fogadtunk egy 3 éves menhelyi kutyát, Olafot

Hosszú lábú, hófehér, tüneményes, ámbár teljesen idióta lükeség. Ahány végtagja, annyi fele száll, amikor sétálunk. Két éve nincs kutyánk, és időről- időre felbukkant a vágy, hogy legyen megint. Most jött el az ideje.

Meglátni és megszeretni egy pillanat volt. Ahogy állt a ketrecében és nagy loncsos fejével rám vigyorgott, tudtam: valami új dolog kezdődik az életünkben.

Sokat szorongott, rettegett, hogy elveszít bennünket is. Talán most már érzi, hogy mi megmaradunk neki, hogy mi már egy csapat vagyunk és leszünk. Szépen szokja az érzést. Rengeteg szeretetet és vidámságot hozott Olaf az életünkbe. És irodakutya lett, jön velem dolgozni minden nap. Ha néha szabin otthon marad, akkor a kollegák megrökönyödve kérdezik az ajtóban a „Jóreggelthogyvagyma?” helyett, hogy „Olaf mééér’ nem jött ma?!”

Mindenki megszerette ezt a hatalmas szívű, érzékeny, ketyós jegesmacit.

Ez a kutyus megtanított, hogy magamban legyek a gondolataimmal akkor is, amikor túl sok van belőlük.

OLVASTAD MÁR? Bezzeg régen nem volt ennyi problémás gyerek!

Ne rohanjak el, hanem maradjak helyben. Megmutatta, hogy az itt és mostban lenni mennyire egyszerű, csak mennyire nem gyakoroljuk. Egy kutya nem hagy időt az agyrágásra. Egy kutya elvisz sétálni, hogy kiszellőztesd a fejed és a sok kusza gondolat elszálljon belőled. És idén nagyon sok sétára volt szükségem és még lesz is.