Tanárnak lenni – ha jobban belegondolok – baromi menő. A diploma bizonyítja, hogy a saját szakterületedet ismered, a pedagógia tudományában nagy jártasságra tettél szert, mély ismereteket szereztél a gyermeklélektan területén. Tanult és művelt ember vagy. Alkalmas vagy arra, hogy kiállj 30 fő elé, és értelmesen beszélj egy témáról. Óriási felelősség van a kezedben, a jövő generáció sorsát alakítod. Salát Janka írása.
Valahogy tanár ismerőseimen mégsem érzem azt az öntudatot, amit a szakmájuk adhatna nekik.
Vajh miért?
A piszkos anyagiak
Jómagam pszichológusként dolgozom, de a pedagógus bértábla vonatkozik rám, így én is megkaptam a 10%-os bérpótlékot, augusztusban 16 ezer forinttal több érkezett a számlámra.
Ez azt jelenti, hogy a magyar átlagos nettó fizetéstől való elmaradás már nem százezres, csak sok tízezres nagyságrendű. Igaz, van három gyerekem, akik után jár egy csomó adókedvezmény, gyermek nélkül ez az összeg jóval alacsonyabb lenne, no de ne kukacoskodjunk!
A két diploma, két nyelvvizsga, a szakirányú továbbképzés, a módszerspecifikus képzés és a magánszférában eltöltött évek senkit nem érdekelnek, csak az, mennyi időt töltöttem el a közszférában, illetve mi a besorolásom.
Előtört belőlem a szociológus, számolgattam egy kicsit
Vegyünk alapul egy 20 éve a pályán dolgozó, pedagógus II. besorolású egyetemi végzettségű tanárt:
A 2019-es pedagógus bértábla szerint a bruttó jövedelme 345 ezer forint volt. Ez kedvezmények nélkül nettó 230 ezer forintot jelent. Ez az összeg a júliustól érvényes bérpótlékkal 34000 forinttal emelkedett, vagyis immáron 264 ezer forintot visz haza.
Vagyis 2020 augusztusában, egyetemi végzettséggel, 20 éves szakmai tapasztalattal már majdnem eléred az országos átlagkeresetet.
Előrelépési lehetőség
A fizetés persze csak egy dolog. Hiszen tudjuk, a tanár nem a pénzért dolgozik. Itt van rögtön a pedagógus életpálya modell – az előmenetel „fantasztikus” lehetősége. Néhány évenként egy minősítő vizsgán veszel részt, és máris egy magasabb presztizsű, jobban fizető kategóriába sorolnak.
Nézzük az én példámat. Két éve lettem gyakornokból Pedagógus I.
A közszférában annak ellenére soroltak gyakornok kategóriába, hogy előtte évekig dolgoztam a piaci szférában. Korábbi munkatapasztalatom nem számít, a megalázó nettó 120 ezres fizetésért kellett pályakezdő besorolásban „kecsölnöm” 2014-ben.
A multinál ennek a dupláját kínálták akkor, de a társadalmi hasznosság vágya legyőzte pénzéhségemet.
Mindegy, minősültem, Ped. I. lettem, most évekig semmi dolgom. Részt vehetek képzéseken, lehetek az év pszichológusa, ugyanott maradok a hierarchiában, a besorolásom kőbe van vésve. Megint a multis múltam jut eszembe. Mivel elégedettek voltak a munkámmal, szépen haladtam a hierarchiában felfelé, és kaptam fizetésemelést.
Lehetsz bármennyire kiváló szakember, tanárok esetén a meritokráciát hírből sem ismerik.
Presztizs
Persze ha jó tanár vagy, az iskolaigazgató év végén kitüntet, könyvjutalmat kapsz, és a szülői munkaközösség is hálásan nyújtja át az év végi virágcsokrot és ajándékutalványt,
de valljuk meg, igen masszívan tartja magát az az előítélet, hogy csak a hülyék mennek tanárnak.
Élek a gyanúperrel, hogy ez nem igaz.
A főiskolát, egyetemet végzettek intelligenciaszintje legalább átlagos, de jó eséllyel eléri az átlagos szint magasabb tartományait. Természetesen olyanok is mennek tanárnak, akik nem erre a pályára születtek.
Nem azért, mert hülyék, hanem mert más területen többet tudnának kihozni magukból.
De ugyanezt bármelyik szakmáról elmondhatjuk. Vannak kevésbé rátermett informatikusok vagy divattervezők is. Nyilván a pálya presztizsének nem tesz jót a tanárhiány, hiszen azt sem bocsájtják el, aki valóban nem gyerekek közé való.
Sok igazán jó tanár pedig elhagyja a pályát, mert máshol olyan munkát kap, ahol nem röhögik körbe.
Az a hír járja, hogy a biztonsági őrök röhögnek a nevetségesen alacsony fizetésen, amit az iskolaőröknek ajánlanak, noha az megegyezik a kezdő tanár fizetésével. Megint a pénznél lyukadtam ki, de valahol ez mutatja, mennyire becsüli a társadalom a tanárokat.
A kiégés témába már nem megyek bele, de tök érthető jelenség: tanulsz egy csomót, aztán kitartasz a pályán úgy, hogy közben mindenki hülyének tart, agyonnyom az adminisztráció, a kreativitásodra ferde szemmel néznek, lehetsz bármennyire jó, a ranglétrán nincs előrehaladás.
Ráadásul még a számlákat sem tudod befizetni.
És most jöhetne az a rész, hogy mégis miért tanár mégis a tanár. De ez a rész most nem jön, mert van az úgy, hogy nincs ilyen egyszerű megoldás. Van az úgy, hogy csak a tények vannak. Van az úgy, hogy csak ezek járnak a fejünkben.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!