Mindenkinek vannak olyan berögzült mondatai, jó szándékú kérdései a kamasz gyereke felé, amelyek minden bizonnyal teljesen feleslegesek vagy éppen egyáltalán nem „hatékonyak”. Ez teljesen normális. Az anyáknak ez egy „veleszületett” tulajdonsága. Voltak ilyenek kisgyermekkorban, és lesznek ilyenek felnőtt korban is. Szücs Szilvi írása.
Teszem, nem teszem
1. Nem kérdezem meg minden reggel, hogy mostál fogat?, hanem mostantól reménykedem abban, hogy eljött az önálló akarat a fogmosásra.
2. Nem kérdezem meg kilencvenszer, hogy jön-e már végre vacsorázni, végül is csak az egész család rá vár, hogy
a „Mindjárt jövök!” hang testet öltsön az étkezőben. Hanem elkezdünk enni hangos tányércsörömpöléssel, hátha a pavlov reflex nem csak a tankönyvben létezik.
3. Ha nem pakol el maga után a konyhában, akkor a csendes (vagy hangos) elpakolás helyett mindent beviszek a szobájába és leteszem az ágyára, hátha ráül és akkor eszébe jut, hogy ki kellett volna vinnie a mosogatóba.
4. Nem kérdezem meg nyáron 35 fokban, hogy nincs-e melege a magasszárú tornacipőben és hosszú nadrágban, hanem csendbe maradok. Ugyanez van télen is, amikor minusz 15-ben póló és kabát kombinációban távozik. Egyszerűen csak
„Jó utat, kisfiammal” köszönök neki.
5. Nem ujjongom körül, ha hoz egy jó (jó=mindenkinek más jegy) jegyet a suliból, mert elvileg ez lenne a dolga.
6. Ha pattanást látok az arcán nem rohanom meg a két mutatóujjamat előretolva azzal, hogy
csak egy pillanat az egész, hadd nyomjam ki!
Helyette kiteszem jól látható helyre a Tini-tonikot (emlékeztek?) és elküldök neki emailen egy cikket a kamaszkori aknék ragyák kezeléséről.
7. Ha találkozik a barátaival és kiderül, hogy fogyasztottak alkoholt, akkor nem tiltom el tőle 18 éves koráig, hanem megpróbálom megvilágítani javaslatomat és a szabályokat a témáról.
8. Ha azt látom, hogy rossz kedvű nem kérdezem meg negyedóránként, hogy kisfiam/kislányom, olyan furcsa vagy mostanában, történt valami? Hanem szabok egy értelmes határidőt magamnak (mondjuk egy nap) és ha addig nem jön elő valami magyarázó sztorival, akkor kérdezek.
Ergo: hagyok neki egy kis időt.
9. Ígérem, hogy ha bekövetkezik az a pillanat, hogy beleszeret valakibe, azt feltétel nélkül elfogadom.
Oké, de azért a véleményemet elmondhatom, elvileg a véleménynyilvánítás szabad!
10. Minden nap igyekszem a tudomására hozni, hogy
tök mindegy, hogy mit csinál-és mit nem, akkor is szeretem őt. Ez állandó és megváltoztathatatlan.
Fotó: pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!