Válás után mit kezdjünk az új partnerrel?

Elváltatok. Közös gyermekeitek vannak. Neki új párja lett. És most el kell engedned hozzájuk a gyereket…Hát igen, vallja be magának mindenki őszintén és bátran, hogy ez vajon könnyű pillanat? Egyáltalán nem könnyű, hanem nagyon nehéz még akkor is, ha békében és barátságban váltatok el.

Egy válást követően szerencsés esetben eltelik legalább egy év, mire sor kerülhet arra, hogy a gyerekeknek (akár kicsi akár kamasz), a szülők új párjával megismerkednek. Szükség van bizonyos időre amíg elengedjük a múltat, kialakulnak az új szokások, beáll egy  másfajta rend és mindenki megtalálja a biztonságos helyét az új élethelyzetben.

Azonban nagyon gyakran az élet mást diktál, mert az új szereplő, már hamarabb megjelenik mielőtt a gyerek fel tudott volna kellően készülni érzelmileg is erre a sosem egyszerű  eseményre.

Arra érdemes leginkább a figyelmet irányítani, hogyan tudjuk mindannyiunk, de legfőképp gyermekünk helyzetét úgy megsegíteni, hogy

könnyebben birkózzon meg az új felállással.

Nyilván ha nekünk nagyon nehéz ez a téma, akkor a gyerekünk előtt irtó nehéz természetesen viselkedni ebben a témában.

Először is nézzünk kicsit a saját lelkünk mélyére!

Milyen fájdalmakat, félelmeket, szorongásokat, esetleges féltékenységet, haragot dédelgetünk magunkban. Mit súgnak ezek nekünk?

• Azt, hogy félhetek attól, hogy a gyerekkel nem bánnak majd elég jól, vagy
• esetleg ott jobban érzi magát majd, mint velem.
• Talán más értékrendet lát, mint tőlem.
• Túl elkényeztetik, többet tudnak adni neki élményben vagy tárgyakban.
• Félhetek attól, hogy a gyerek kapcsán rólam is véleményt alkot az új partner.
• Félhetek attól, hogy szembe kell néznem a volt párom kapcsolatával. Megismerek majd valakit, akire talán sok szempontból nem vagyok kíváncsi.

Ha úgy érezzük sok ellenérzés van bennünk a gyerek elengedésével kapcsolatban, pörgessük végig ezeket az érzéseket magunkban és próbáljunk meg elgondolkodni rajtuk. Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy mi vagyunk a gyerekünk egyik szülője és ezt a pozíciót senki nem tudja elvenni tőlünk.

Amit mi adunk és adtunk a gyermekünk el az ott él benne, akármi újat lát és tapasztal. A mi szeretetünk és elfogadásunk ott lesz vele mindig, bárhova is megy.

Ha sikerül megbékélned, ő is békés lesz

Azt is vegyük figyelembe, hogy ha mi magunk valahogy megbékélünk ezzel a helyzettel, azzal nagyban megsegítjük a gyerekünket is, hiszen nekik sem egyszerű a másik szülő partnerével találkozni. Ők, hihetetlen érzékenységgel látnak belénk és hiába próbáljuk velük elhitetni, hogy minden rendben van, ha belül hatalmas viharokat élünk át, nem leszünk hitelesek előttük, még ha ennek az ellenkezőjét tetetjük is.

Nyilván nem arról van szó, hogy részletekbe menően kellene elmesélni szenvedésünk történetét, de arról beszélhetünk nekik őszintén, hogy mi is izgulunk, mert ez nem egy mindennapos esemény, de azért kívánjuk és reméljük, hogy jól fogják érezni magukat a találkozón.

Ettől megmaradunk hitelesnek előttük és nagyban segítjük oldani a szorongásukat. Ha mi nem gyűlölködünk magunkban vagy (jaj ugye nem) nyíltan az új partnerről, a gyereknek is kevesebb saját belső feszültséggel kell megbirkóznia. Engedjük meg neki, hogy ott is jól érezze magát. Érkezhessen haza élményekkel, mesélhessen tiszta szívvel arról, hogyan érezte magát. Ha nem volt mégsem jó ott, próbáljuk megtudakolni mi lehetett ennek az oka. Sokkal jobb meghallgatni, majd megpróbálni az ő szemszögéből értelmezni a történteket, ahelyett, hogy mi próbáljuk meg a saját véleményünket kialakítani a helyzetről.

A kamaszok rendkívül kritikusak, a pillanatnyi hangulatuk is sok mindent befolyásolhat, és van amikor az sem jó, ami egyébként jó lehetne.

Persze ettől még nagyon fontos odafigyelni a visszajelzéseikre és a lehetőségek szerint beszélgetni velük minél többet. Ha pedig szemmel láthatólag a gyerek nem szeret a másik szülőhöz menni, mert szorong, fél, próbáljuk meg a volt partnert belevonni a probléma megoldásába. A „mondd mit csináltok a gyerekkel” kérdés helyett célravezetőbb, ha szelíden és kedves hangon elmondjuk, hogy úgy érezzük a gyermekünk valamiért gondokkal küszködik ebben a témában, mi szeretnénk ha ez elmúlna és segítsen nekünk közösen megoldást találni erre. Így a volt partner nem a vádaskodást érzi, nem a régi gombokat nyomogatjuk újra, amikor esetleg még bántottuk egymást, hanem egy szülőpartnertől érkező felkérést a gyermekünk problémájának közös megoldására.

Találkozni az új kapcsolattal- különösen, ha nem ismeri a kamaszok világát

Végezetül pedig gondolkodjunk el azon, hogy ha volt párunknak tartósan új kapcsolata lesz, el tudjuk-e képzelni, hogy személyesen is megismerjük őt. Sokan tiltakoznak ez ellen, de nagyon sokan nyitnak az új partner felé. Itt nem arról van szó, hogy barátokként kellene ezután élni, de mégis sokat segíthet
nekünk és gyermekünkkel megismerni azt az illetőt, akivel gyermekünk hétvégéket, nyaralásokat, egyszóval hosszabb időt eltölt.

Ha az új partner érzi, hogy mi nyitottak vagyunk felé, nem érzi úgy, hogy ha a gyerekünk néha természetesen undok mert esetleg éppen rossz kedve van, az titokban tőlünk ered. Ezáltal az ő hozzáállását gyerekünkhöz  is megsegítjük. Ha a gyermekünk pedig látja, hogy nem viszonyulunk ellenségesen a másik szülő új párjához, megsegítjük vele, hogy ne kelljen „lojalitás konfliktust” éreznie, ami azt jelenti, hogy a mi ellenérzésünk miatt szolidaritást vállal velünk a szituációban és ő is rosszul érzi magát a másik szülő új családjával.

Megismerni a másik felet, az új partnert nekünk is segíthet leküzdeni lelkünk mélyén szunnyadó sok fájdalmat és esetleges félreértést.

Rájöhetünk arra, hogy ő nem jobb, szebb, okosabb, ügyesebb nálunk, vagy éppenséggel nem rossz, gonosz, csak egy másik ember, akinek néha éppen azokkal a gondokkal kell megküzdenie, amivel mi is szembenéztünk annak idején a volt párunkkal.

De ez már az ő életük, mi pedig majd kialakítják a miénket…

Fotó:pexels.com