Az én 13 pontos kéréslistám

Szeretem őt. Kimutatom a szeretetemet, pont úgy, ahogy nekem elfogadható, komfortos. Nincsenek nagy jelenetek, igyekszem önazonos lenni ebben a kérdésben is. Ha más erről mást gondol az is jó. Ebben a kérdésben minden jó. Szeretni jó őket. Szeretni egyébként is tök jó dolog. Bábel-Szücs Szilvi 13 pontos kéréslistája.

A szeretettel semmilyen kölcsönhatásban nincs az, amikor megpróbálok kérni tőle valamit.

A közös életünk (család) részei vagyunk mindannyian.

A felállás nem az, hogy anya és apa szolgáltat és a kamasz azt igénybeveszi. Szép lassan, előbb vagy utóbb, soha nem késő, hogy megtanulja: vannak dolgok, amelyek az ő feladatai.

Ezeket ~~jó anya~~ módjára vízionálom és hiszek abban, hogy ha valaki kilencvenmilliószor hallja ugyanazt a kérést, akkor jó eséllyel felnőtt kora előtt „teljesíti”.

Nem várhatjuk el- ahogy ők sem tőlünk-, hogy a gondolatainkban olvassanak (oké, néha igen). Ehelyett elmondjuk, kitesszük a hűtőmágnes alá, elküldjük emailen (messengeren, ami után többet nem látod, hogy online -e), hogy miről álmodik a parázó anyjuk.

Kezet mos, leül, megeszi, megköszöni, kiviszi. Azt hiszem ezt eléggé képszerűen megfogalmaztam, tehát kár magyarázni.
Tanul. Istenem, olyan egyszerűen néz ki ez az egy szó így leírva! A napokban írunk arról, hogy szerintünk miért nem tanul egy kamasz.
Nem kamuzik. No comment.
Rendet rak maga után. Nyilván nem várhatjuk el, hogy arra a mondatára, hogy de nem is én hagytam ott a szemetet, hanem a húgom-ra szó nélkül felvegye és kidobja legyen az önműködő reakció. Mert mi lenne, ha egyszer mi is kizárólag magunk után pakolnánk csak el? Óriási döbbenet nyilván. A remény hal meg utoljára.
Lefekszik időben és felkel időben.
Beosztja a zsebpénzét és nem kuncsorog már 20-dikán, hogy elfogyott. Ehelyett “Ha elfogyott, elfogyott.”- gondolja és buddha türelemmel várja a hónap elejét.
Ha megkérem hoz egy kávét, de pont úgy, ahogy én szeretem. Ahogy én is pont úgy készítem a teát, ahogy ő szereti.
Ha megkérem leviszi a szemetet. Nem megy el mellette, nem teszi rá az utolsó almacsutkát, ami ahogy elfordul a menetszéltől leesik és hetekkel később találom meg a hangyák martalékaként a szekrény alatt.
Felhív, ha késni fog. Nem a megbeszélt időpont után tíz perccel, hanem előtte.
Ha kérdezem válaszol. Ha nem akar megmondja mikor fog.
Ha elmondom, hogy mérges vagyok vagy rossz kedvem van, akkor nem cseszeget tovább. Akceptálja, hogy az anyja is ember és a 7-es pontra ugrik.
Megkérdezi, hogy mi történt velem aznap. Ez kizárólag azért érdekes, hogy beteljesülni lássam azt a tanításomat, miszerint igenis érdekeljen a családod és egyéb állatfajták akikkel együtt élsz.
Ha úgy érzi, hogy jól esne neki, megölel. Nekünk mindig jólesik, azt viszont tiszteletbe tartjuk, hogy tömött buszon vagy a haverjai/ barátnői előtt ne aggódjon, nem fogjuk ölelgetni.